Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya len államcsoporthoz sem kívánta Ausztriát csatlakoztatni és kifejtette, hogy az osztrák külpolitika nem irányul senki ellen. Végezetül egy gesztus tett a nagynémet párt felé, amikor kifejtette, hogy a békés politikában Ausztria egynek érzi magát Németországgal, „amelyhez jó és rossz napokban testvériesen hűek maradunk."166 A magyar sajtóban szimpátiával szóltak a bécsi rendőrfőnök ismételt kancellári kinevezéséről. Az újságcikkek értékelése szerint Schober egy olyan személy, aki soha nem tér le a törvényes útról.167 Mussolini az osztrák kancellárváltást helyeselte, szimpátiával figyelte Schober tevékenységét és a Duce bízott abban, hogy az új kancellár az Olaszország számára is kedvező célokat el tudja érni.168 Október folyamán az olasz külügy kapcsolatba lépett Schoberrel és támogatásáról biztosította a kancellárt, sőt megígérte a kölcsönügylet támogatását is.169 Schober mindvégig megvetette az agresszív és populista politikát folytató Heim- wehreket, azonban a baloldal visszaszorítása, a politika elitizálása érdekében eszközként felhasználta őket. Schober ilyen tartalmú hozzáállása a mozgalom vezetői számára sem volt ismeretlen. Számoltak azzal az eshetőséggel, hogy a rendőrfőnök kancellársága nem jelenti automatikusan az ő hatalomátvételüket is. Azonban a kancellár keze is meg volt kötve. Gyakorlatilag kétfrontos háborút vívott, egyrészt igyekezett a szociáldemokrata befolyást legális úton, elsősorban az alkotmánymódosítással csökkenteni, másrészt megpróbálta a Heimwehrek mozgásterét keretek közé szorítani. így az a kényes helyzet alakult ki számára, hogy kancellársága idején mind a két „ellenségnek" engedményeket kellett tennie, azok segítségnyújtása érdekében. Ez a kettősség és az ebből fakadó korlátok okozták kancellárságának végét is. A Heimwehmek köszönhetően lett kancellár, így bizonyos követeléseket kénytelen-kelletlen teljesítenie kellett. Schober tisztában volt azzal, ha nyíltan a mozgalom ellen fordulna, akkor hamarosan új kancellárja lenne Ausztriának Vaugoin személyében, aki a rendőrség élére minden bizonnyal egy Heimwehr-vezért ültetne. így a két pólus között egy rövid ideig patthelyzet alakult ki. A Heimwehr 1929 őszén már nem titkolta, de még nyíltan nem is hangoztatta, hogy a szociáldemokrata párt meggyengítését, majd megsemmisítését az alkotmánymódosítás útján csak az első lépésnek tekinti, távlatilag a meglévő polgári pártokat, főként a keresztényszocialista pártot kívánja felszámolni. Ez a távlati cél volt az, amiben Schober és a mozgalom vezetői nem értettek egyet. Az alkotmánymódosítás keresztülvitele körül kialakult feszültség kihordására nyilvánosan nem került sor. A kancellár a színfalak mögött folyamatos egyeztetett nem csak a szociáldemokrata hanem a Heimwehr vezetőkkel is. Schober október 12-én tárgyalásokat folytatott Steidléval, Papsttal és Pfriemerrel. Ekkor megállapodtak az alkotmányjavaslat minimális kereteiben, így a kormány és a mozgalom közötti szövetség ideiglenesen tovább élt.170 A magyar sajtó, csupán a baloldali lapok kivételével, szimpátiával kísérte Schober kancellár alkotmány megreformálásával összefüggő tevékenységét, amelyet általánosságban, mint „harc a vörös Bécs ellen" interpretálnak, noha a módosítás részleteivel 158 Külügyi Szemle
