Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
A felíveléstől a stagnálásig berben Streeuruwitz bukásával már hetek óta számolni lehetett. Az új Schober-kormány egy nappal a régi kancellár lemondása után szeptember 25-én összeállt, ami jól mutatta, hogy nem érte váratlanul a bécsi rendőrfőnököt a feladat, készült rá. Schober második kancellársága a Heimwehr mozgalom 1929. tavaszi, Seipel lemondását követő fellendülésének és az ebből fakadó antidemokratikus tendencia erősödésének lett az eredménye. A bécsi rendőrfőnök erőskezű ember hírében állt, akinek baloldal-ellenes- sége ismert volt, különösen az 1927. július 15-i erőszakos rendteremtése óta. Másrészt a Heimwehrek állandó felvonulásai okozta nyugtalanság és bizonytalanság csökkentésére is alkalmasnak vélték személyét. Mind a külföldi konzervatív körökben, mind az osztrák polgári körökben nagy népszerűségnek örvendett, határozott fellépése és baloldal ellenessége miatt, az állami hatalom megtestesítőjének számított sokak szemében.162 Számos magas rangú politikai szereplő, köztük Schober is titkos viszonyban állt a mozgalommal, akik csak „szükség esetén" foglalják el a helyüket, addig nem hozzák nyilvánosságra a mozgalomhoz fűződő kapcsolataikat.163 Schober rendőrfőnök Seipel kancellársága idején, már 1922-ben is erős kapcsolatokkal rendelkezett a Heimwehrekhez, a mozgalom állami, főként pénzügyi támogatásának az egyik kulcsfigurája volt az 1920-as évek folyamán.164 Seipel lemondása előtt Schoberrel karöltve igyekeztek a Heimwehrek vezető állásait „megbízható és hozzáértő egyénekkel" betölteni. A Heimwehr 1929 végén elérte a befolyásának a zenitjét, és ezt kívánta kamatoztatni, mégpedig egy hatalomátvétel formájában. Azonban ezen tendencia ellen a baloldal markáns fellépésére lehetett számítani, amely egy esetleges eszkalálódást, egy polgárháború kitörését sem zárta ki. Ennek a válsághelyzetnek a megoldása volt az új kancellár feladata volt. Noha az új kormányfő a bemutatkozó beszédében165 kiállt a Heim wehr mozgalom mellett, méltatta addigi tevékenységét és a kormány együttműködéséről biztosította a mozgalmat, amennyiben az legális úton támogatja az ő alkotmánymódosító terveit. Gesztus volt a mozgalom irányába, hogy a Heimwehr-szimpatizáns Vaugoin hadügyminiszter megtarthatta tárcáját, és megkapta az alkancellári széket is. Azonban jelzésértékkel bírt, hogy a Heimwehrek egyetlen vezető személyisége sem kapott pozíciót az új kormányban, ez jelezte Schober távolságtartását és alapvetően elutasító magatartását a mozgalommal szemben. Az új kancellár meggyőződésénél fogva a Heimwehrekef csupán politikai eszköznek, nyomásgyakorlásra alkalmas kelléknek tartotta, így a mozgalmat hajlandó volt saját céljaira - az alkotmány átalakítására - felhasználni, de nem engedte ki a kezéből a vezető szerepet. Az új kancellár bemutatkozó beszédében leszögezte - a Heimwehrek céljához hasonlóan - az alkotmány módosításának szükségességét, amely elsősorban a parlament jogkörének csökkentésében és a szövetségi elnök jogosítványainak kiterjesztésében állna. Az új kormány céljának tekintette továbbá az amerikai kölcsön megszerzését. Külpolitikai tekintetben az addigi irányvonalat kívánta Schober követni, azaz egyet2010. nyár 157
