Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
A felíveléstől a stagnálásig osztrák törvénykezésben. A nagynémetek ilyen jellegű kilengései a polgári koalíció felbomlásával veszélyeztetett. A másik koalíciós partner, a Landbund részéről is merültek fel kritikák a kormány működésével szemben, elsősorban a védővámok emelésével az osztrák gazdák védelmét sürgették, amely lépések a későbbiekben a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatokra is kihatással voltak. A magyar követ azonban az osztrák általános vélekedést magáévá téve - tévesen - ítélte meg az aktuális belpolitikai helyzetet: a közeljövőben nem várhatók a belpolitikában változások.100 A feszült belpolitikai- gazdasági helyzet, a jobboldal megosztottsága és a baloldallal erősödő ellentétek Seipelt lemondásra ösztönözte. Leköszönésekor optimizmussal fejtette ki, hogy az osztrák külpolitika alapelve, amelyet mostanra már minden párt elfogadott, helyes. Miszerint az osztrák külpolitikának őszinte reálpolitikának kell lennie, és a jövőre nézve az a legjobb, ha az egyoldalú kötődést kerüli, függetlenül attól, hogy melyik oldal és csoportosulás irányába.101 Seipel az utóbbi hónapokban több programadó beszédében is egy reformidőszak, egy új jövő kezdetét jósolta.102 „El van döntve! Nem vagyok akadály" többé,103 így 1929. április 3-án az osztrák köztársaság fennállásának tíz évéből csaknem öt évig miniszterelnöki funkciókat ellátó Seipel kancellár lemondott, lépését az egész minisztertanács követte. Seipel romló egészségi állapotára hivatkozott, illetve leköszönésével az „állam megújulását" kívánta elősegíteni, bár kifejtette, hogy a demokráciát, éppen a Heimwehr jelenléte miatt, nem látja veszélyben.104 Seipel és egész kormányának visszalépése nagy meglepetést keltett nem csak a politikai ellenfelekben, hanem a közvéleményben is.105 Azonnal felmerült a kérdés, hogy ki legyen a tehetséges politikus utóda egy ilyen labilis időszakban? Számos találgatásra adott okot a kancellár távozása. Seipel az első köztársaság első évtizedének az egyik legmeghatározóbb, ha nem a legmeghatározóbb politikusa volt, s több cikluson keresztül viselte a kancellári tisztséget. A hirtelen bejelentett és meglepetésszerű lemondása mindenütt megdöbbenést váltott ki. A döntésében azonban nem csupán egy tényező játszott szerepet. A lemondással összefüggésbe hozható a koalíció pártjai között és magában a keresztényszocialista párton belül is élesedő ellentétek. Azonban Seipel hosszú politikai pályafutása során nem egy ilyen feszült helyzet alakult ki. A lakásügyi törvény, illetve az alkotmánymódosítás körül kialakult parlamenti viták is megbújhattak a lemondás mögött, de bizonyosan nem egyedüli okként. Az osztrák Seipellel foglalkozó legrészletesebb szakirodalom,106 amely nagyban támaszkodik Seipel saját naplójára, a kancellár egészségügyi állapotát jelöli meg a visszavonulás okaként, miszerint az idősödő, cukorbeteg kancellár nem kívánt a demokrácia megreformálása útjába állni. Keresztényszocialista pártkollégái, így Kunschak is az amerikai kölcsön megszerzésének a kudarcában vélték a döntő okot meglelni. A közvéleményben olyan híresztelések is elterjedtek, hogy Seipel prelátus a Vatikán nyomására mondott le, miszerint a kancellár egyházi pozíciója és a katolikus egyházból való kilépések magas száma, illetve a szociáldemokrata támadások szoros kapcsolatban álltak egymással. Ezeket 2010. nyár U7
