Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya a feltételezéseket az osztrák külügyi hivatal erélyesen visszautasította.107 Seipellel szemben az olasz vezetés egyre erősebb ellenszenvet táplált 1929. elején, amely a kancellár figyelmét sem kerülhette el. Ha lemondásakor nem is rendelkezett megbízható információkkal a Heimwehr olasz támogatásáról, sejteni mindenképpen sejthette. Mussolini nem kedvelte Seipelt, szívesebben látott volna más kormányt Ausztria élén, ez a személyes antipátia is a Heimwehrek támogatása mellett szólt.108 A kancellár Steidléval március 23-án éjjel folytatott titkos tárgyalásán tett kijelentései alapján Seipel tudatosan készítette elő a Heimwehr színrelépését és számolt azzal, hogy adott időpontban, ha nem is április elején, de az arra alkalmas időben lemond.109 Seipel lemondásának valódi okára utalhat, de legalábbis a megítélést árnyaltabbá teszi Jánky értesülése, miszerint a lemondott kancellár olyan utódot keresett, aki egy kötelezvényt ír alá Steidlénak, hogy „a vörösökkel egyetlen kérdésben sem paktál le önállóan." Ebben a kérdésben fontos volt Steidle személye, mint a Heimwehrek szövetségi vezetője, aki ha nem is számított Anschluss-ellenesnek, de elsődleges célja nem a Németországhoz való csatlakozás kierőszakolása volt, hanem önálló Ausztriában gondolkodott, ahogy a lemondott kancellár is. A titkos egyeztetések közben Pfriemer stájer Heimwehr-vezér is felajánlotta saját személyét a kancellári pozícióra a Heimwehr- vezetésnél, ahol azonban heves ellenállásba ütközött, éppen erős nagynémet kapcsolatai és Anschluss-barátsága miatt. Jánky szerint Seipel el kívánta kerülni annak a látszatát is, hogy autoriter rendszer kialakítására törekszik, ezért időlegesen utódjának szánta az alkotmánymódosítás feladatának a végrehajtását.110 A külügyminisztériumban egy kézírásos, aláírás nélküli, de feltehetően Aportól származó feljegyzése elemezte a Heimwehrek szerepét a feszült osztrák belpolitikában. A feljegyzés szerint a mozgalom megerősödése egyértelmű, és ez jó hatással volt az osztrák „külpolitikai magatartásra, mivel a magyar kormány a Heimwehrek útján nyomást tudott gyakorolni Bécsben." Magyarország számára pozitív fejleménynek tartja a feljegyzés, hogy Steidle magyar tanácsra betiltotta az olasz ellenes megmozdulásokat illetve, hogy az 1921-es lanai szerződést111 az osztrák kormány Csehszlovákiával nem újította meg. A jelentés tisztában volt azzal, hogy a Heimwehrek szervezeti felépítése és fegyverellátottsága még kívánni valót hagyott maga után az 1928. augusztusi olasz pénzügyi segélyt követően is. A fejlesztésre figyelmesek lettek a Stahlhelm mozgalom német vezetői is, és ismét arra kérték Steidlét, hogy közvetítsen a magyar-olasz „érdek- közösségbe való bekapcsolásba". A jelentés azonban leszögezte, hogy egy erős németosztrák együttműködés Magyarország számára nem lenne kedvező. Ha azonban egy ilyen osztrák-német összefonódásban az osztrákok töltenék be a vezető szerepet, ami emelné az osztrák önérzetet, az a magyar befolyás szempontjából is kedvező lehet.112 Egy hónapos kormányalakítási nehézség után egy rövid életű átmeneti kormányt nevezett ki Miklas köztársasági elnök. Ernst Streeruwitz kancellár113 május 4. és szeptember 25. között maradt hatalmon. Streeruwitz kormányalakítását követően Ambrózy 148 Külügyi Szemle
