Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya ki az addigi passzivitásból, mivel ő ehhez a közhangulatot jól előkészítette. A kancellár a grazi beszédére és a meidlingi, első bécsi Heimwehr-felvonulásra utalt. Seipel úgy vélte, hogy az ő papi személye nem alkalmas egy új irányvonal vezetésére, azonban ő kellő időben átadja a helyét 1929 őszén vagy a következő tavasz folyamán.96 Seipel előzetes terveivel ellentétben már március végén meghozta a döntést. Leköszön, hogy az általa is támogatott új irányvonalnak, egy fasiszta típusú „demokráciának" átadja a helyét. Hiszen az addigi parlamentáris keretek és eszközök mellett nem látta biztosítottnak a szociáldemokrata befolyás visszaszorítását. Az ő személyes tragédiája, hogy még nem tudhatta, hogy a félkatonai szervezetek által kiharcolt és fenntartott rendszer nem egyeztethető össze a valós demokráciával. Steidle a kancellárral folytatott tárgyalása után kiadta a parancsot, hogy egy esetleges provokáció esetén a Heimwehrek ne várják be a hatóságokat, hanem azonnal avatkozzanak be.97 Seipel nem mérte fel reálisan a stafétabot átadás körülményeit, túlzott reményeket fűzött egy fasiszta alapú Ständestaat közeli kialakításához. A Heimwehr mozgalom ekkor azonban még egy ideológiailag és célok tekintetében is erősen szét- forgácsolódott képződmény volt. A különböző csoportokat csupán egy közös cél, mégpedig a baloldal háttérbe szorítása, felforgácsolása tartotta össze. További problémát jelentett a mozgalom pénzügyi hátterének a biztosítása, hiszen 1929. tavaszán egyértelmű volt, hogy egy ilyen olasz-típusú hatalomátvételhez pénz, mégpedig sok pénz kell. Nem véletlen, hogy Steidle a kancellárral folytatott megbeszélése után, Seipel ígéretével a zsebében ismét a magyar összekötőhöz, Jánkyhoz fordult. Az osztrák vezér igyekezett meggyőzőnek hatni, hogy a hatalomátvétel politikai és a kapcsolati tőkéje megfelelő, még csak a pénzügyi oldal hiányos egy kicsit. Steidle kifejtette Jánkynak, hogy a Heimwehrek többsége jó kapcsolatokkal rendelkezik a hadsereggel, sőt az akció esetén Carl Vaugoin98 hadügyminiszter - maga is Heimwehr-szimpatizáns - támogatására, de legalábbis jóindulatú passzivitására számíthatnak. Továbbá jelezte, hogy az anyagi tekintetben sem függenek teljes mértékben a magyar-olasz támogatástól, hiszen az osztrák nagyipartól is csurran-cseppen esetenként anyagi segítség, sőt egy „zsidó pártoló", a Rothschildok megnyerését is kilátásba helyezte. Jánky azonban a központi utasításnak megfelelően az esetleges további magyar pénztámogatást csupán májusban tartotta esedékesnek.99 Az osztrák belpolitika 1929. év elején számos parlamenti kérdés, főként a szociális ellátással összefüggő törvényjavaslatok miatt feszült volt. Nem csak az ellenzéki szociáldemokrata párt és a polgári kormánypártok között volt a viszony barátságtalan, hanem a jobboldalon belül is. A nagynémet párt, noha koalíciós partner volt, a seipeli politikával ellentétes irányvonalat is elfogadott a német csatlakozás elősegítése érdekében. A nagynémetek az ellenzékben lévő szociáldemokrata párttal együtt, a koalíció ellenére, megszavazták a parlamentben a német házassági törvény harmonizációját az 146 Külügyi Szemle
