Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
A felíveléstől a stagnálásig „vörös" Becsben is kezdett gyökeret verni, azonban a főváros lakossága ekkor még többnyire közönyösen és érdeklődés nélkül fogadta a jobboldali félkatonai alakulatok kísérleteit. A Heimwehrek még 1929. elején sem mondtak le teljesen német kapcsolatairól. Waldemar Papst88 porosz származású katonatiszt, Steidle jobb keze, a tiroli Heimwehr második embere továbbra is kapcsolatokat ápolt a német Stahlhelm mozgalommal.89 A német mozgalom vezetői figyelmesek lettek a hasonló célokkal rendelkező osztrák mozgalom aktivitására és kérték közvetítésüket az olasz pénzügyi forrásokhoz.90 Hamar világossá vált azonban az osztrák mozgalom vezetői számára, hogy a hasonszőrű német mozgalmak nemhogy nem tudnak pénzügyi támogatást biztosítani, hanem még ők kérték az osztrák-magyar közvetítést az olasz segélyek megszerzéséért. Steidle március 4-én Innsbruckban megírta az emlékeztetőjét Bethlen számára a német kapcsolatokról.91 Ezek alapján a német jobboldali katonai szervezetek kapcsolatokat kerestek konzervatív országokkal, így Magyarországgal és Olaszországgal is, bár leszögezték, hogy a dél-tiroli kérdést nem lehet rendezetlenül hagyni. A Stahlhelm Steidle magyar kapcsolataira hivatkozva kérte az olasz vezetéssel történő kapcsolatfelvétel elősegítését, amivel Steidle is egyet értett a „vörösök elleni közös harc" miatt. A tiroli vezér ebben az emlékeztetőben azonban saját szervezetére is gondolt, hiszen az addigi pénzügyi segítséget megköszönve és a megelőző érdemeket hangoztatva további anyagi támogatásért folyamodott a propaganda kiszélesítéséhez. Az anyagi támogatás biztosítására egy pénzügyi alap létrehozását javasolta, amely a Heimwehrnek függetlenséget és szabadságot jelentene. Hiszen ebben az esetben maga a vezetés dönthetné el, hogy mikor érkezett el az idő a hatalomátvételre és nem a pénzforrás hozná meg ezt a döntést. A Jánkynak átadott emlékeztető végén azonban rákérdezett Steidle - éreztetvén, hogy tisztában van a függő viszonnyal - hogy részt vehet-e a pünkösdi németországi Stahlhelm-felvonuláson? Walkó külügyminiszter táviratban közölte, hogy ha Steidle a továbbiakban is szeretne pénzügyi támogatást, akkor a szóban forgó felvonuláson ne vegyen részt.92 Jánky Hédervárynál még egyszer rákérdezett Steidle pünkösdi felvonuláson való részvételére, hátha az emlékeztető után megváltozott Bethlen elvárása.93 Azonban a tiltás továbbra is fennállt.94 Ez a parancs jelezte az osztrák Heimwehr-vezetés erős függő helyzetét, amelytől természetes módon igyekezett távolságtartást nyerni. A tiltó parancsot Bethlen csupán közvetítette, miután a beavatott olasz döntéshozókkal egyeztetett és az ő kívánságukra ellenezte a müncheni rendezvényeken az osztrák részvételt.95 Bethlen politikai elképzeléseit tekintve egy ilyen típusú magyar-olasz-német/ osztrák együttműködéssel alapvetően egyet értett volna. Hiszen Magyarország számára hosszú távon egy ilyen hármas kapcsolatrendszert tartott üdvözítőnek, amelynek azonban elkerülhetetlen feltétele lenne az Anschluss. Ez az együttműködés ekkor és ilyen formában azonban nem valósult meg, elsősorban az olasz ellenállás miatt. Március 23-án éjjel az osztrák kancellár és a Heimwehr vezére négyórás titkos megbeszélést folytatott. Seipel felszólította Steiedlét, hogy az olasz „fascio" mintájára lépjenek 2010. nyár 145
