Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Csejtei István: Keleti Partnerség: a magyar uniós elnökség egyik prioritása
Csejtei István számára elérhető, általános, úgynevezett interregionális keretből hívható le (második finanszírozási szint). Összehasonlításul a déli dimenziójú, 2007-2010-es, regionális indikativ programban14 jelentősen nagyobb, többoldalú összeget irányoztak elő: amíg a keleti 223,5 millió eurót kapott, a déli 343.3 millió eurót. A fő különbséget azonban a keleti és déli dimenzió között nem ez a többoldalú program okozza, hanem az unió és az egyes partnerországok közötti, nemzeti indikativ programok (NIP-ek) jelentik, amelyek a déli irányban sokkal nagyobb támogatási összegeket helyeznek kilátásba az egyes partner- országok számára, mint a keleti dimenzióban. Például már a 2000 és a 2007 közötti, hétéves időszakban, a MEDA-II program keretében, millió euróbán a déli partnerországok EU-támogatása (a kétoldalú és a regionális összesen) a következőképp alakult:15 Marokkó 907 Egyiptom 596 Tunézia 472 Jordánia 314 Algéria 307 Libanon 127 Szíria 207 Regionális programok 688 Összesen 3618 A szomszédságpolitikai támogatások terén a kétoldalú, azaz EU és a partnerországok közötti szint a meghatározó. A három multilaterális, egyszerre több szomszédságpolitikai partnerországra kiterjedő program a kétoldalúak mellett csak kiegészítő szerepet játszik. Ez a három, többoldalú, a tavaly meghirdetett, Keleti Partnerség tervtől függetlenül már működő program a következő: A) a déli ENP regionális program (déli szomszédság program); B) a keleti ENP regionális program (keleti szomszédság program); C) a néhány kivétellel az összes szomszédságpolitikai országra kiterjedő, közös, úgynevezett interregionális program (például jó kormányzás, jogharmonizáció, felsőoktatás, infrastrukturális kapcsolatok stb.). 6. A Keleti Partnerség kétoldalú szintje az EU mint egész és az egyes partnerországok közötti kapcsolatfejlesztést jelenti a következő területeken: A) társulási megállapodások (TM-ek) a partnerek célkitűzéseinek és képességeinek megfelelően; B) szabadkereskedelmi térségek hálózatának kialakítása tárgyalásokkal és támogatásokkal, amely szabadkereskedelmi térségek hosszabb távon úgynevezett szomszédsági gazdasági közösséggé alakulhatnak át; C) fokozatos vízumliberalizáció; 34 Külügyi Szemle
