Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
A felíveléstől a stagnálásig nem tévesztette szem elől a mozgalom gyengeségeit sem. A realitásnak megfelelő magyar interpretáció szerint mind a tagok mobilizálása, mind az akció végrehajtása nehézkes és vontatott volt júliusban, „amely lassúság a működésben eltöltött napok számával még fokozottabban érezteti hatását." A mozgalom vezetősége a bajok forrását a pénzhiányban látta.18 A kapcsolatfelvétel a bécsi magyar követségen osztrák kezdeményezésre indult meg. A bethleni vezetés a Schutzbund és a szociáldemokrata párt iránti ellenszenve nem csak ideológiai indokokra vezethető vissza. A magyar Heimwehr-támogatás okai igen sokszínűek voltak, és az évek folyamán ezek folyamatosan változtak, új elemek kerültek be, míg mások aktualitásukat veszítették. A kooperáció nem egy előre kigondolt stratégia eredménye volt, hanem időközben alakította mind a két fél, majd idővel Olaszország is a saját érdekeinek megfelelően. Az 1927. őszi magyar közeledést jelentős mértékben egy külpolitikai tényező indukálta. A magyar vezetés olyan szóbeszédekről - részben a sajtóból,19 részben a Heimwehren20 keresztül szerzett tudomást, hogy egy 1926-1927 folyamán aktuálisnak és reálisnak tartott szociáldemokrata hatalomátvétel esetére már előre megegyezett az osztrák baloldal Burgenland átadásában egy szláv korridor kialakításához. Mindez lehetetlenné tenné a magyar-olasz szárazföldi kapcsolatot is, amely a bethleni aktív külpolitika számára a kisantant gyűrűjének a bezáratását is jelentené;21 illetve ellehetetlenítené az olasz illegális fegyverszállítást Ausztrián keresztül. Mivel a Heimwehr mozgalom nem volt egységes, így kezdetben minden tartományi vezető a saját intuíciója és ötletei alapján kezdett külföldi szponzort keresni. Anton Rintelen, stájer tartományfőnök és Heimwehr-vezető nem hivatalos utakon kapcsolatba lépett az olasz külügyminisztériummal, hogy anyagi támogatást szerezzen tartományi mozgalma számára.22 Ez az olasz közeledés azért érthető egy stájer mozgalom részéről, mert ennek a tartománynak nem voltak, mint Tirolnak, követelései déli szomszédjával szemben. Másrészt a szomszédos és hasonló ideológiával rendelkező országok közül az olasz támogatás megszerzése látszódott a legkifizetődőbb útnak. A stájer vezető azonban biztosra akart menni és hasonló kapcsolatfelvétellel a magyar külügyminisztériumban is kísérletezett.23 Az intenzívebbé váló olasz-magyar kapcsolatokból adódóan Dino Grandi24 olasz külügyi államtitkár 1927 kora őszén több alkalommal is értekezett az osztrák helyzetről a római magyar követséggel. Hory András római magyar követ megítélése szerint Grandi jól informált az osztrák belpolitikáról, bár Schober szerepéről25 nincs kellően tájékoztatva. Az olasz külügyi államtitkár véleménye szerint Rintelen nem tekinthető „komoly embernek" és terveit is „teljesen komolytalannak és kivitelezhetetlennek" tartotta. A magyarolasz támogatást valóban nem a stájer, hanem éppen a tiroli Heimwehr szerezte meg, jelezve ezzel is Dél-Tirol fontosságát az olasz-osztrák kapcsolatok alakulásában. Grandi ekkor még tét nélkül fejtette ki, hogy „Olaszországnak rendkívüli érdeke, hogy Ausztriában végre olyan rendes rezsim kezében legyen a hatalom, amely elég erős 2010. nyár 133