Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya ahhoz, hogy a szociáldemokratákat félretolja." Hory és Grandi szóban megállapodtak arról, hogy az osztrák helyzetre vonatkozó értesüléseiket állandóan kicserélik.26 Ez a megállapodás volt hivatott megakadályozni, hogy a különböző osztrák Heimwehr- szervezetek az olasz és a magyar tárgyalópartnereket egymás ellen kijátszhassák. A magyar külügyi vezetés több irányból és forrásból próbálta a kérdést megvilágítani. Ambrózy 1927 folyamán elsősorban Schober rendőrfőnökkel, a Heimwehr- szervezkedések beavatott emberével, kevesebbszer Seipel kancellárral tárgyalt a mozgalom helyzetéről. Mindeközben pedig a bécsi magyar követség fogadta a tartományi vezéreket, akik az erkölcsi támogatáson túl pénzügyi pártfogást és az olasz pénzek megszerzéséhez közbenjárást reméltek. Az olasz követség 1927-1928 folyamán nem ápolt közvetlen kapcsolatokat az osztrák Heimwehrrel, mindig csak a magyar közvetítésen keresztül. Az osztrák félkatonai szervezetetekkel kiépített illegális kapcsolattal és azok folyamatos ápolásával a magyar politikai döntéshozók - a külpolitikai aktivitás jegyében - elfogadták az osztrák belpolitikai életbe való aktív beavatkozás lehetőségét. A kapcsolattartással 1927 nyarán vitéz Jánky Kocsárd27 lovassági tábornokot bízták meg. 1927 folyamán Jánky rendszeresen beszámolókat készített a hadügyminisztérium számára, amelyet Khuen-Héderváry Sándornak, a külügyminiszter állandó helyettesének is azonnal továbbítottak. A korabeli döntéshozatali mechanizmusnak megfelelően Jánky azonban a hadügyminisztérium közvetítésével Bethlentől, mint legfőbb (külpolitikai döntéshozótól várta és kapta az instrukciókat. Jánkyt 1927. július végén felkereste néhány prominens Heimwehr-vezető, hogy mozgalmuk ausztriai esélyeiről beszéljenek. A Heimwehrek Seipeltől28 zokon vették, hogy nem lépett fel radikálisabban a szociáldemokratákkal szemben továbbá, hogy időt hagyott soraik újbóli rendezésére. Ez szerintük összefügg a bécsi Heimwehr-vezetés gyengeségével is, így a mozgalom élére mindenképpen vidéki vezető állítását szorgalmazták. Ilyen összefüggésben a tiroli Richard Steidle29 és a Heimwehrekkel szoros kapcsolatokat állító bécsi rendőrfőnök, Schober30 neve került szóba. A mozgalom vezetői a kapcsolatfelvétel elején még pozitívumként tüntették fel, hogy függetlenek a kormánytól. 1928-ban a bizalom megszerzése és a támogatás megtartása érdekében azonban már éppen ennek ellenkezőjét hangsúlyozták, minden lehető alkalommal kiemelték, hogy melyik kormányközeli politikussal ápolnak kapcsolatokat. A mozgalmuk kiépítéséhez nem ajándékot, hanem kölcsönt kértek, amelyet hatalomra jutásuk esetén Bécs város „5 billió titkolt"31 megtakarításából fizetnének vissza. A terv sikeres keresztülvitele, azaz a hatalomátvételt követően szoros együttműködést kívántak Magyarországgal kialakítani. „A két - polgári uralom alatt álló - ország 15 milliós lakossága nemcsak a maguk gazdasági fellendülését érhetné el, de egymaga az a körülmény, hogy Európa centrumát felszabadította a vörös uralom alól, hatalmas impulzust adna egész Európa beteg gazdasági életének meggyógyítására."32 134 Külügyi Szemle
