Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya 1927. július 15-én fegyveres összecsapás történt a tüntető bécsi munkásság és a bécsi rendőrség között, amely számos halálos áldozattal járt.12 1927. július közepén Ausztria polgárháború-közeli helyzetbe sodródott, főként a lakosság politikai megosztottsága és mentális erőszak-hajlandósága13 miatt, amely részben még a világháborús frontszellemből eredt, és azt a képzetet keltette, hogy a saját ideológiai irányvonala az egyetlen igaz. Az események után országos méreteket öltő baloldalellenes hisztéria miatt az erős kezű Ignaz Seipel kancellár és a tömegbe lövetést elrendelő bécsi rendőrfőnök Johannes Schober, illetve a Heimwehrek népszerűsége markánsan megnőtt. A júliusi események során a Heimwehrek különösen azon tartományokban, amelyekben jelentős alakulatokkal rendelkeztek részben a hatóságokkal együttműködve, részben egyéni akciókkal részt vállaltak a rend helyreállításában. Az aktív és határozott fellépésük a baloldallal szemben, illetve a rend és nyugalom helyreállítása érdekében tett intézkedéseik növelték a mozgalom népszerűségét. A jobboldali értékekkel szimpatizáló lakosság a rend és a biztonság megteremtésének a képességével ruházta fel őket, taglétszámuk 1927. második felében jelentősen megnőtt. A taglétszám és a pénzügyi támogatások ugrásszerű növekedése a Heimwehrek vezetőségének az önbizalmát azonban túldimenzionálta.14 Miközben a mozgalom továbbra is nagyon sokszínű maradt úgy ideológiai, mint területi-tartományi alapon, nem rendelkezett egységes, országos vezetéssel, sőt a tartományi vezetők közötti viszonyt az erős rivalizálás és csoportképződés tovább terhelte. Először 1927 októberében kezdett a mozgalomban egy országos vezetőség15 formálódni.16 A külföldi érdeklődők A Heimwehr mozgalom legfőbb ismertető jelei, az antimarxizmus, az autoriter berendezkedés iránti elkötelezettség nem álltak távol a bethleni, de különösen nem a Mussolini-féle vezetéstől. Idő kérdése volt az egymásra találás. 1927 júliusa meghozta az erre alkalmas időt. Ekkor a Heimwehrek vidéki fellépése a szociáldemokratákkal és az általános sztrájkkal szemben megmutatta, hogy a mozgalom tagjai hajlandók a karhatalmi szerveknek szükség esetén a rend megtartásában segíteni, ha azt a baloldaltól veszélyeztetettnek vélnék. A Heimwehr-vezetők azonban egyre nyíltabban hangoztatták, hogy akár a kormány megdöntésére is hajlandóak, ha az nem képes vagy akar a baloldali veszélynek ellenállni.17 Ekkor azonban még maguk a mozgalom vezetői sem számoltak egy erőszakos hatalomátvétel sikerével. Ez az irányvonal azonban az olasz és a magyar érdeklődést is felkeltette. Ambrózy Lajos bécsi követ folyamatosan beszámolót küldött az nyári osztrák belpolitikai eseményekről és az erősödő Heimwehr-szimpátiáról a külügyi vezetésnek. így a Heimwehrek relatív megerősödését a magyar diplomácia is konstatálta, ugyanakkor 132 Külügyi Szemle
