Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Türke András István: Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze?
Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze? SEAE/DRH - Az EKSZ ELumánpolitikai Igazgatósága (Eranciaország) Alábbiakban a francia példán követjük nyomon, hogy a nemzeti adminisztrációk hogyan viszonyulnak a szolgálat létrehozásához, és milyen kritériumrendszer mellett készülnek a keretek feltöltésére. A francia külügynél január közepéig ötven-hatvan jelentkezőt (rövid és hosszú távú szerződésre) regisztráltak. A nemzeti adminisztráció tagjai közül kikerülő jelöltekkel hároméves ideiglenes szerződést köthetnek, s ez két alkalommal újítható meg. Azaz összesen kilenc évre lehetnek lekötve, továbbá alá kell vetniük maguknak a COREPER által megvitatott rotációs elv érvényesítésének. Sokáig nem volt teljesen világos, hogy a tanács és a bizottság milyen arányban delegál majd tagokat az új SEAE égisze alá, mindenesetre a tagállamok a teljes „stáb" egy- harmadával kalkulálnak, 1:1:1 arányban számolnak a tanácsi, a bizottsági és a nemzeti delegált tagokkal.20 Úgy tervezték, hogy a struktúra áprilisi ismertetése után először a bizottsági delegációkat duzzasztják fel, és ezeket majd fokozatosan integrálják az EKSZ rendszerébe. Francia kutatók szerint az EU diplomáciai szolgálata nemigen fuzionál majd a nemzeti szervekkel, sőt lényegében inkább konkurensként fogják egymást kezelni. Mindenesetre az államok igen kevés hatáskört biztosítanak az új struktúrának. A teljes struktúra végleges tervének áprilisi beterjesztése után májusban megkezdődik a keretek feltöltése, bár az új rendszer keretei még mindig nincsenek világosan meghatározva.21 A britek már eldöntötték, hogy másod-harmadvonalbeli hivatalnokokkal töltik fel a szolgálat kereteit, azaz a legfontosabb tartalékaikat nem irányítják át az EU-szolgálatba. A franciák még ingadoznak, de egyre többen hajlanak arra, hogy kövessék a brit példát. Ha azonban maguk a franciák sem veszik komolyan, akkor az EKSZ-nak nem lesz sok jövője. Egyes vélemények szerint még öt évig biztosan nem épül ki a rendszer, és Franciaországnak addig „megfigyelő álláspontot" lenne célszerű felvennie.22 Mindez azt jelentheti, hogy a kisállamok szempontjából is a kivárási stratégia lehet a legjobb megoldás. Míg Ashton állandó büdzsékerettel kalkulál, Párizs szerint ez teljesen irreális fel- tételezés. Francia részről 2010-re harminc állás nyilvános meghirdetéséről beszélnek, amelynek a felét már le is foglalta a bizottság a saját tagjai számára, azaz a rotációs elvnek alávetett delegációvezetőinek. Franciaország az EKSZ/DRH-n keresztül nyilvánosságra juttatta azon igényét, hogy e helyek közül egyet saját állampolgára kapjon meg. Továbbá egyik diplomatájukon keresztül azt is megtudták, hogy bár az egész rekrutálási procedúra ismertetése áprilisra volt várható, a toborzás csak egy hónappal később indulhat meg, mert Ashton csak akkor ad zöld utat a folyamatnak, ha az EP megerősíti tisztségében. 2010. nyár 121
