Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Türke András István: Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze?
Türke András István A franciák a jelentkezések kezelésére a következő rendszert dolgozták ki: 1. CV-k bemutatása (ennek összeállításában segítenek) 2. Egy rövid lista összeállítása (valószínűleg angolul) a javasolt jelöltekről. E folyamatba állandó képviseletüket is bevonják. Célcsoportnak a negyvenes éveikben járó, 10-15 éves tapasztalattal, aligazgatói vagy alig kisebb beosztásban, politikai, földrajzi és tematikus tapasztalatokkal rendelkező jelöltek számítanak, ezen kívül külön szükség lesz emberi jogi szakértőkre. Mivel a fej- lesztés/együttműködés területén számos kiváló szakértőjük van, ezen a területen nem hirdetnek meg állást. Főként az afrikai helyszínekre fókuszálnak, és a jövőben kommunikációs és biztonságpolitikai posztok meghirdetésével is számolnak.23 A főképviselői dokumentum főbb elemei Catherine Ashton (a „baronesse"), mielőtt 2009. december 1-jétől az unió kül- és biztonságpolitikai képviselőjévé vált volna, a szegénység elleni küzdelem és a munka- körülmények javításának élharcosa, a Munkáspárt tagjaként 2001-ben az oktatásügyi minisztérium, majd 2007-ben az igazságügyi minisztérium államtitkára lett. 2008. október 3-án váltotta Lord Peter Mandelsont az EU kereskedelmi biztosi tisztségében. Tony Blair feltétlen híve, így személyén keresztül egyesek szerint „Blair keze" is megjelenhet a közös kül- és biztonságpolitika alakításában. Ashton egyébként sem arról ismert, hogy vasladyként a saját kezében összpontosít minden ügyet; brüsszeli vélemények szerint a kabinetje, és nem ő tartja kézben az ügyeket. A haiti katasztrófa kezelése rossz debütálást jelentett Ashtonnak. Úgy tűnik, ha az EU külügyi apparátusa még egy ilyen kisebb jelentőségű ügyben sem képes időben és az unió súlyához mérten reagálni, akkor az EKSZ kialakítása a vártnál is hosszabb procedúra lehet: napjainkban már 2014-re becsülik a rendszer hozzávetőleges kiépülésének dátumát. Az, hogy az egész folyamatot egy brit vezeti, garancia arra, hogy a legkisebb közös többszörös valósuljon meg. Ashton szerint a tagállamoktól semmilyen kompetenciát nem vonnak el a megvalósulás folyamatában.24 Ashton kapta tehát azt a feladatot, hogy a szolgálat struktúráját (LSZ 27. cikk) és pénzügyi alapjait (2009. szeptember 25-i EP-nyilatkozat) kidolgozza, mindez a főképviselő céljai között a legfontosabb prioritást élvezi. A külügyi főképviselő által márciusban bemutatott bő tízoldalas dokumentum25 szerint az EKSZ fő feladata a főképviselő segítése, de emellett a tanács elnökének, a bizottság elnökének és tagjainak is segítséget kell nyújtania. A szolgálat a főképviselő hatáskörébe tartozik, ő felelős a működéséért az EP és a tanács előtt. Az EKSZ autonóm, a többi EU-intézménytől elkülönült, saját költségvetéssel rendelkező szerv. Fontos megemlíteni, hogy különösképpen Franciaország és Nagy-Britannia kardoskodott amellett, hogy az EKSZ ne csússzon át a bizottság hatáskörébe, hanem maradjon meg kormányközi jellegű szervnek, kellő tagállami ráhatás mellett. 122 Külügyi Szemle
