Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Türke András István: Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze?
Türke András István ugyanakkor úgy látja, hogy egy igen jelentős közösségi apparátust „kormányközösítenek" vissza, amely felett a parlamenti ellenőrzés nem megfelelőképpen biztosított.16 Tervek az EKSZ vezetési struktúrájára Sokáig a legvalószínűbbnek az a forgatókönyv tűnt, hogy a szolgálat brit és francia mintára szerveződik majd, s vezetését • egy az adminisztrációval és a napi ügyekkel megbízott főtitkár és • egy politikai igazgató (mint a külügyminiszterek serpája látja el. Az EKSZ vezető tisztségeiért jelentős küzdelem alakult ki. A bizottság elnöke, Jósé Manuel Barroso, Vale de Almeidát (53 éves újságíró, az EB munkatársa) jelölte volna az egyik - főtitkári - posztra, de főként a francia ellenkezések miatt visszakoznia kellett. A bizottsági elnök, miután személyes serpájává (a bizottsági elnök kabinetfőnöke) tette Almeidát, ezzel a húzással szerette volna biztosítani, hogy az EKSZ felett (megmaradjon a bizottsági ellenőrzés, kihasználva Ashton gyengeségét. Mivel Ashton brit (mint ahogy kabinetfőnöke és tanácsadóinak fele is), sem a főtitkár, sem a politikai igazgató nem lehet brit, azaz Robert Cooper személye (ő vezette eddig a bizottság külügyi szolgálatát) elvileg nem jöhet számításba (már csak a kora miatt sem).17 Tehát ezen elképzelések szerint Franciaország jelölhette volna a főtitkárt, Christine Rogert, a Politikai és Biztonsági Tanács (COPS/PSC) képviselőjét. Az elnőiesedő EU-diplomácia harmadik legfontosabb tisztségére, a politikai igazgató szerepére pedig egy német vagy egy olasz látszott a legesélyesebbnek, mindenesetre a bizottság elvesztette a jelölési küzdelmet.18 Egészen április közepéig úgy tűnt, hogy a fenti séma lép majd érvénybe, ekkor azonban a főképviselő új ötlettel állt elő, figyelembe véve egyrészt az Európai Parlament aggályait, mely szorgalmazta, hogy legyen az EKSZ-nek egy konkrét politikai referense, aki a főképviselő akadályoztatása esetén lépni tud. Másrészt több tagállam aggályait is igyekezett figyelembe venni, amelyek szerint egy túl erős főtitkár elhomályosítaná a főképviselőt. Ashton javaslata tehát a fent bemutatott struktúrát vertikális irányban nyomná össze, és horizontálisan terjesztené ki: egy főtitkár, titkárhelyettesek és főigazgatók helyett több főtitkári pozíció létrehozását javasolta, többé-kevésbé meghatározott felelősségi körökkel. Létrejönne tehát a politikai vagy diplomáciai főtitkár, a védelmi főtitkár és az adminisztratív főtitkár tisztsége, már ha egyáltalán ez utóbbira szükség lesz.19 A fenti kérdéseket a külügyminiszterek április 26-i luxembourgi tanácsülésén vitatták meg, a részleteket az EiT júniusi ülésére dolgozzák ki. Itt kell még említeni, hogy a szolgálat kapcsán több név is reflektorfénybe került, de mindezek mellett továbbra is a francia Pierre de Boissieu marad a tanács főtitkáraként a kül- és biztonságpolitika egyik legfontosabb szürke eminenciása. 120 Külügyi Szemle
