Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Türke András István: Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze?
Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze? A franciák szerint a jelenlegi helyzetben akkora az ellenállás, hogy elképzelhetetlen lenne a nemzeti nagykövetségek megszüntetése. Ebben a briteken kívül is nagy az ellenállók köre (finnek, svédek például). Viszont a szolgálat fontos lehetőséget ad olyan kis(ebb) államoknak, amelyek amúgy is külképviseleteik csökkentésén dolgoznak (Belgium, Lengyelország, Románia, Magyarország), hogy megspórolva egy teljes külügyi apparátus költségét, az EU-apparátusába delegált egy-két főn keresztül mégis jelen lehessenek majd számtalan országban.12 Az EKSZ feladatai és működése Az EKSZ képviseleteinek feladatai - már ami napjainkban is világosan látható - a schengeni térségre vonatkozó ügyintézésből (20 cikk., EUMSZ, volt 17. cikk EKSZ), az EU-államok harmadik országbeli konzuli és diplomáciai védeleméből állnak majd. Tehát főleg a kis vagy szegényebb államok, amelyek nem képesek minden országban konzuli képviseletet fenntartani, járnak jól a közösségi ügyintézéssel. A nagy(obb) országok viszont inkább féltékenyen figyelik az EU ilyesfajta törekvéseit.13 Az első időkben főleg átmeneti megoldásokat léptetnek érvénybe, azaz például az EU-képviseletek helyet és eszközöket biztosítanak majd nemzeti delegált tagjaiknak, hogy a konzuli, illetve külügyi reprezentációs teendőket megfelelően tudják ellátni. (Meg kell említeni, hogy itt az észak-európai mintát alkalmazzák, amely igen jól működik egyes harmadik országokban, és jelentős megtakarításokat eredményez.) A konkrét helyszíni feladatokat illetőleg az EU-delegációk feladata lesz koordinációs gyűléseket tartani az EU-országok nagykövetségeinek. Az EKSZ humánerőforrás-bázisa magába olvasztja a bizottság tisztviselőit, továbbá kiegészül a nemzeti minisztériumok diplomatáival és a tanács hivatalnokaival (hatnyolcezer fő). Mindezek egységes státust kapnának, a nemzeti delegáltaknak azonban egy „európai képesítést adó" felkészítő kurzuson kéne részt venniük, amely további időveszteséget okozhat.14 (Az EP által szorgalmazott diplomáciai akadémia ötletét a svéd elnökség nem támogatta.) Kérdés, hogy versenyvizsgával vagy a nemzeti minisztériumok szimpla delegálása által válasszák-e ki a nemzeti jelölteket. Az EP jelezte aggályait, hogy nem elégszik meg csupán az EKSZ pénzügyeinek ellenőrzésével. Ugyanakkor váratlanul az EP és a bizottság egy platformra került a tanáccsal szemben, mivel az EB igyekszik megőrizni több fontos politika - mint a fejlesztési segélyek - feletti ellenőrzését.15 Sőt valójában a tagállamok többsége - Londont, Párizst és Berlint kivéve - is azt favorizálja, hogy az EKSZ maradjon bizottsági ellenőrzés alatt, ha már a főképviselő a bizottság alelnöke is egyben. Mindenesetre két fő témában, a költségvetést és a tisztségviselők jogállását illetőleg, együttdöntési eljárás részeként az Európai Parlament is fontos szerepet kap. A parlament 2010. nyár 119
