Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Nagy Gábor: A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése. Az uniós környezet tanulságai a magyar-orosz viszony jövőjéhez

A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése kapcsán a Gazprom jobb tárgyalási pozícióinak gazdasági hasznára teszi a hangsúlyt. Ukrajna vagy Fehéroroszország itt már nem annyira biztonságos tranzitországok, ami az én olvasatomban azt is jelenti, hogy az EU elköteleződése Kijev oldalán nem tör­ténhet más elvek mentén, mint amit az orosz féllel szemben is szorgalmaz Brüsszel. Valóban közösen lenne érdemes - jól rögzített elvek, jogok mentén - „intézni" a közös szomszédság ügyeit, s nem annyira Moszkva ellenében. Már ebbe az irányba mutat Averre meglátása110 is, aki egyfajta érdekszféra-építést még felfedez Moszkva maga­tartásában, de fontosnak véli az orosz fél biztonsági igények megismerését, fokozatos beépítését is. Sz. Bíró elemzése111 Közép-Ázsia kapcsán úgy vélem itt is szolgál egy tanulsággal: Moszkva valódi geopolitikai játékos ebben a térségben is, s akár Ukrajna akár Moldova EU iránti erős elkötelezettsége miatt kizárható ugyan a térség önálló integrációiból, így azonban azok sikere is kétséges lehet. Ennek a „kizárásnak" már csak azért sem lenne értelme, mert a Kreml célja112 nem egy EU-ellenes integrációs mag kialakítása maga körül, hanem éppen saját vezetésével az unióhoz kívánja ezt a szer­veződést kötni. Az orosz vezető szerep pedig azért is lehet jogos, hiszen Oroszország több anyagi, katonai áldozatot113 visel a térségért, mint annak többi állama vagy az EU. Akár Grinberg,114 akár más képviselői115 az orosz tudományos közegnek már akkor tisztában voltak vele, hogy a nyugati FÁK-országoknak Moszkva önmagában semmi­képpen se vonzó központ, s az unió felé (is) orientálódnak. így tehát Moszkva számára is fontos lehet az EU presztízse. A térségről való közös gondolkodásnak az unión belül egyik legnagyobb akadálya Lengyelország. Túlzott érintettsége a 2004-2005-ös ukrajnai események kapcsán, ami­kor is Kijev „ügyvédjeként"116 kívánt fellépni, a közös ténykedésnek, felelősségválla­lásnak nem kedvezett. Általam is jogosnak vélt aktív részvétele az ENP-keretében ilyen fokú „kompromittáltság" mellett azonban gyengítheti annak eredményeit, lehetőségeit Moszkva szemében. A térségre jobban összpontosító Keleti Partnerség (KP)117 célja így semmi tagsági perspektíva nem lett. Ennek elmaradásában bizonyára szerepe lehetett Berlinnek is, hiszen a német vezetés nem kockáztatta118 ilyen dolgok miatt kitűnő vi­szonyát Moszkvával, így anyagi, biztonsági megfontolásokon túl emiatt se támogat­ta119 Kijev vagy Tbiliszi NATO-tagságát. „Elvtelen" támogatásra se ragadtatja azonban magát, hiszen 2007 tavaszán a nagyobb fenntarthatóság, környezetvédelem irányába tett uniós szintű javaslatai révén az orosz energetikai függőség mérsékelhető, ez azon­ban még sem teremtett közvetlen konfrontációt a Kremllel. A post-PCA-tárgyalások leállását120 eredményező grúz-orosz háború vizsgált témánkban is tanulságokkal járt. Először is Grúzia rendkívül kompromittálódott Brüsszel szemében, egy kiszámítha­tatlan szövetségessé121 vált. Végül újra bebizonyosodott, hogy Moszkva fontos122 a térség biztonsága szempontjából, azaz az USA-EU ennek biztosítására maguk nem képesek, így energetikai terveik is nagy kockázatokat hordoznak a térségben Moszkva ellenében. 2010. nyár 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom