Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Nagy Gábor: A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése. Az uniós környezet tanulságai a magyar-orosz viszony jövőjéhez
A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése alapon8/ épüljön meg a beruházás, stratégiai jelentősége folytán. Ez viszont az állami, politikai érintettséget növelné. Az energiaügyi biztos legújabb megnyilatkozása88 már a vezeték lassú „elhalására" utal, tekintve hogy 2018 előtt biztosan nem fog működni. Az ENI első embere, Paolo Scaroni már korábban a két projekt összevonásáról89 beszélt. A DA kapcsán ilyen problémák nem vetődtek fel, hiszen megépítésére azon cégek (Gazprom, ENI, Botas) vállalkoznának, akik a szállítandó gázt is értékesíteni akarják, s az orosz fél a gáznak is birtokában van. A változó európai igények feleslegessé tehetik ezt az új kapacitást, főleg ha a 2010-es ukrán elnökválasztás óta tapasztalható pragma- tikusabb légkör folytán a Testvériség vezeték felújításra, bővítésre is kerül, ami várható a tranzitbevételek ukrán költségvetésben játszott kiemelkedő jelentősége90 folytán. Érdekes módon a Gazprom egy 2008. végi koncepcióban sem számolt91 a DA tengeri szakaszával, ami mindig is igen drága volt, s az európainál nyomottabb török piacon keresztül épülne meg, számos balkáni tranziton át, közel-keleti (Irak, Irán, Egyiptom) államok rácsatlakozásának veszélye mellett. Ugyanakkor szárazföldi szakaszát is csak 2024-ig tervezné megépíteni. A tranzit és vezetékek kérdése tehát némileg egyszerűsödni látszik, hiszen a csökkenő európai igények, a fentebb írt várhatóan bővülő - belső és külső - kínálattal párosulva erősebb verseny elé állíthatják a Gazpromot. A közös szomszédság problematikájának tanulságai A szomszédságpolitika a nyugati FAK-térséget érinti, amely a bővítés révén vált valóban az EU szomszédjává, mégpedig egy közös szomszéddá Moszkvával, amely mindig is kiemelt orosz prioritás volt. Az orosz fél sokáig úgy hitte, hogy a térség iránt az unió nem érdeklődik, illetve vezető szerepét ott hajlandó92 elismerni, főleg a térség biztonsága érdekében viselt anyagi áldozatai révén. Joggal következtethetett a Kreml az uniós érdektelenségből erre, hiszen a balti államok kapcsán mindig is egyértelmű volt az EU preferenciája. Emellett az orosz fél tisztában volt azzal,93 hogy az unió vonzó térség közös szomszédjainak. A konfliktusok 2003—2004-től alapvető jellemzői a viszonynak. Ez két ellentétes tendenciából következett. Először is Moszkva 2000-től kezdve folyamatosan törekedett a térségbeli integrációját elmélyíteni, így 2000-ben megalakult az Eurázsiái Gazdasági Közösség, 2002-ben hét tagállammal újjáalakult a Kollektív Biztonsági Szerződés, s 2003-ban indult az Egységes Gazdasági Térség (EGT4)94 is. Az utóbbiban Ukrajna mégsem vett részt, s ezt Moszkva a „narancsos forradalom" számlájára írta, vagyis abban pozitív, integratív elképzeléseinek akadályozását95 látta. Az uniós szomszédságpolitikai kezdeményezés (ENP) a bővítés kapcsán vetődött fel, hiszen ez rajzolta át az EU szomszédjainak „térképét". Ennek kapcsán 2003-tól már a leendő tagállamok is bekapcsolódhattak a munkába, mellyel alapvetően Lengyelország élt96 is. Az ENP 2010. nyár 99
