Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Magyarics Tamás: A kapcsolatok "normalizálása" vagy jóindulatú közömbösség? Az Egyesült Államok Közép-Európa-politikája
A kapcsolatok „normalizálása" vagy jóindulatú közömbösség? szágait), hogy túlságosan gyorsan rohanjanak a függetlenség felé. A jelzett időszakban George H. W. Bush nem akarta Mihail Gorbacsov pozícióit aláásni, az 1990-es években pedig egy ideig Borisz Jelcint akarták az amerikaiak (például, Strobe Talbott) megóvni a radikális közép- és kelet-európai változások Oroszországra gyakorolt befolyásától. Az Obama-adminisztráció reset politikája a stratégiai kérdésekben, így a tömegpusztító fegyverek további elterjedésének megakadályozásában (így az iráni nukleáris program akadályozásában), a közép-ázsiai konfliktusok megoldásában, a nemzetközi terrorizmus elleni harcban, stb. Amerikai-orosz együttműködést remél. A látszat, ami sokszor olyan befolyásos, mint a valóság, az lehetett, hogy a csehországi és a lengyelországi rakétavédelmi elemek feladásával Moszkvának akart gesztust gyakorolni Washington - az oroszok többsége legalábbis úgy értelmezte, hogy az amerikaiak meghátráltak az orosz tiltakozás miatt. Az oroszok „puha" ellensúlyozási stratégiájából adódóan kérdéses, hogy mennyire hajlandók együttműködni az amerikai kötelezettségek enyhítésében, illetve, hogy egyes helyeken egyáltalán képesek-e erre. Az Obama-adminisztráció a közép-európai rakétavédelmet feltehetően az elnök „nukleárisfegyver-mentes világ" víziójának megvalósítása érdekében áldozta fel. Az elképzelés azonban nem váltott ki osztatlan támogatást sem az Egyesült Államokban, sem az amerikaiak szövetségesei, kiváltképpen a közép- és kelet-európaiak körében. A hidegháborúban az Egyesült Államok mindenek előtt a nukleáris csapásmérő képességével „rettentette el" a saját maga, illetve a szövetségesei elleni potenciális agressziót. Továbbá, a nukleáris fegyverek teremtették meg - az igaz, törékeny - erőegyensúlyt, amelyben nagyhatalmak nem remélhették azt, hogy győzelmes háborút vívhatnak egymás ellen. Elméletileg azonban nukleáris fegyverek híján azonban megnyerhetővé válhatnak akár nagyhatalmak közötti háborúk is a potenciális veszteségi küszöb lejjebb kerülésével, s ez destabilizálhatja a nemzetközi helyzetet, illetve merészebb (expanzívabb) külpolitikára csábíthatja a katonailag erősebb, a szomszédjaival szemben fölényben lévő országokat. Egy ilyen forgatókönyv egyértelműen nem kedvez Közép- és Kelet-Európának; az Egyesült Államok elrettentő ereje a valódi biztonsági garancia, annak hiányában akár egy grúz-orosz típusú fegyveres konfliktus is megismétlődhet.14 Az amerikai elnök egyértelművé tette, hogy nem reméli, hogy egy vagy akár két generáción belül megvalósulhat ez az „álma". Az Obama-adminisztráció által erőltetett START-szerződés, amely újabb csökkentéseket ír elő a robbanófejek, illetve az azokat célba juttató eszközök számát illetően, nem egyértelműen előnyös az Egyesült Államoknak, valamint az érzékeny geopolitikai helyzetben lévő szövetségeseinek, ugyanis ezáltal terheket vesz le az orosz vezetés válláról. Következésképpen Moszkva külpolitikai aktivitása megnőhet a szabaddá vált erőforrások egy részének felhasználásával, s a deklarált orosz kül- és biztonságpolitikai aktivitás elsősorban a posztszovjet térségben, a közép- és kelet-európai biztonságot közvetlenül is érintő jelenlegi „szürke zónában" (Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, a kaukázusi köztársaságok) valósulhat meg, 2010. nyár 79
