Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Magyarics Tamás: A kapcsolatok "normalizálása" vagy jóindulatú közömbösség? Az Egyesült Államok Közép-Európa-politikája
Magyarics Tamás de ugyanígy megjelenhet közvetlen tőkebefektetés és a nyomában járó politikai befolyásszerzéssel Közép-Európában is.15 Ráadásul az Obama-adminisztráció a nukleáris fegyverzetcsökkentés mellett szorgalmazza az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés (Conventional Armed Forces in Europe, CFE) végrehajtásáról szóló vita felújítását is. Moszkva 2007 végén függesztette fel a szerződés egyes pontjainak megvalósítását; jelesül, (ellentétben, többek közt, az 1999-es isztambuli kötelezettségvállalásokkal) nem vonta ki a fegyveres erőit Grúziából és Moldovából. A demokrata kormányzat eddigi Oroszországgal szembeni rendkívül megértő gesztuspolitikájából kiindulva nem lehet kizárni azt, hogy Barack Obama diplomáciai (látszat)eredménye- ket középpontba állító külpolitikájából következően hajlandó figyelmen kívül hagyni a szerződés nyílt megszegését annak érdekében, hogy tárgyalóasztalhoz ülhessen az orosz vezetéssel.16 A következmények újfent elsősorban nem materiális téren jelentkezhetnek: a közép- és kelet-európaiak azt az üzenetet olvashatják ki egy ilyen fejleményből, hogy Washington lefokozta a térséget Oroszország kedvéért. r Az Egyesült Államok közép-európai szerepe A 2009 nyarán nyilvánosságra hozott úgynevezett 22-ek levele meglehetősen nagy - elsősorban negatív visszhangot váltott ki az Egyesült Államokon belül és azon kívül is. Az eminens, részben még mindig aktív, részben már visszavonult közép- és kelet-európai közéleti személyek által jegyzett írás annak az aggodalomnak adott hangot, hogy Washington „elfelejtette" a térséget, s ennek a negligálásnak súlyos politikai, gazdasági, stratégiai következményei lehetnek. A bírálók egyrészt a formával nem értettek egyet: egy nyilvános levél írása szövetségesek között szokatlan, s ha vitás kérdések merülnek fel, azt zárt ajtók mögött illik megbeszélni. Másrészt a levél tartalmával nem értettek egyet; elsősorban a „hivatalos" Washington tiltakozott az ilyen jellegű értékelés ellen, s a legfőbb ellenérv az volt, hogy az aláírók félreértik a helyzetet, mert legfeljebb annyi történt, hogy az Egyesült Államok már nem kezeli olyan kiemelt helyen a térséget, mint, például, a NATO-csatlakozás idején. Mindehhez még, némi szemrehányással, azt is hozzátették, hogy inkább örülnie kellene a közép- és kelet-európaiaknak, hiszen az amerikai magatartás azt tükrözi, hogy a térség államai „normálissá" váltak és ahogy Washington nem kezeli Koppenhágát vagy Oslót sem kiemelt helyen, úgy Varsó vagy Prága vagy Budapest sem igényelhet speciális bánásmódot. A jelenségre, tudniillik az Egyesült Államok fokozatosan csökkenő érdeklődésére Közép-Európa iránt Charles Gáti már 2008 végén felhívta a figyelmet.17 Az amerikai érdeklődés és befolyás egyidejű hanyatlását Gáti, többek közt, a térség országainak európai uniós tagságából eredezteti („több Európa kevesebb Amerika"), ami bár nem zéró összegű játék, de az Egyesült Államok egyértelműen „vesztes" Brüsszellel szemben. 80 Külügyi Szemle
