Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
Grúber Károly-Törő Csaba tói függetlenül is. A közösségi kompetenciába tartozó ügyekben kialakított közös V4- álláspontokat nemcsak a tanács már kipróbáltabb döntéshozatali környezetében, hanem ugyanolyan mértékben a jogalkotási folyamat másik pillérében, az EP-ben is képviselni kell. A V4 kilátásait a tanács döntéshozatali rendjében alapvetően a minősített többségi (QMV) döntéshozatal előretörése határozza meg, mivel ez a kisebbségi álláspont védelmében az egyhangú döntéshozatalban biztosított végső érdekvédelem lehetőségének egyértelműen korlátozottabb alkalmazhatóságával jár. A tagállami vétó „alapvető és életbevágó nemzeti érdek" védelmére fenntartott gyakorlásának visszaszorítása egyre több területen növelte meg annak esélyét, hogy egy kisebbségi pozícióban lévő tagállam elveszti politikai csatáját, ha nem képes elfogadható kompromisszumot vagy elég erős koalíciót kiépíteni a nem kívánt döntés elfogadásának megakadályozására. A legnagyobb EU-tagállamok döntő szerepet játszanak a döntéshozatal folyamán, valamint a 27 tagállam köreiben kialakuló érdekcsoportok formálásában. A kisebb tagországoknak óvatosan kell mérlegelniük és feltérképezniük a többi tagállam álláspontját. A kisebb tagállamok magányos véleménye kétségtelenül nem befolyásolhatja az EU álláspontját. Két lehetőségük van arra, ha érvényesíteni kívánják álláspontjaikat (vagy legalábbis azok egy részét) a változó „politikai geometriák" és gyakran kérdéskörönként átrendeződő koalíciók által meghatározott erőtérben. Vagy stabil szövetséget kötnek nagyobb tagállamokkal, vagy regionális szövetségekben gondolkodnak, mint a balti, az északi, a Benelux és a visegrádi országok. Mindkét módozat azon az előfeltevésen alapszik, hogy az adott tematikus és időszaki vagy tartós és regionális koalíció tagjainak nemzeti érdekei folyamatosan egyezni fognak a koalíciók bármelyikében. A hosszabb távú érdekegyezés a kisebb és a nagyobb tagállamok között nem vehető biztosra. Az unió működési tapasztalatainak tükrében valószínűbbnek és logikusabbnak tűnik, hogy adott célok elérésére szerveződnek változó „összetételű koalíciók" a tagállamok körében. Lényegében tehát a legtöbb esetben a „misszió" határozza meg az alkalmi társak változó körét. Mindig az adott politikai ügyek, szakpolitikai választási lehetőségek és kérdéskörök határozzák meg a tagállamok kombinációját, az érdekegyezések és ütközések alapján kialakult többség és kisebbség elrendeződését, mielőtt bármely döntést meg lehet hozni a szükséges (minősített) többség megléte esetén. Annak ellenére, hogy bebizonyosodott a visegrádi csoport működésének hasznossága, mint potenciálisan hatékony konzultációs és koordinációs talapzat, soha sem tűnt magától értetődőnek, hogy önmagában garantálni tudná egy egységes közép-európai álláspont kialakulását és közös képviseletét minden - vagy akár bármely - lényeges kérdésben, ahol pedig érdekegyezést lehet feltételezni a négy ország között. A V4-for- máció alapvető előnye rugalmasságában és állandó igénybevehetőségében rejlik, mint olyan regionális politikai és szektorális keretmechanizmus, amely a részt vevő országok közös preferenciáit azonosítja, összehangolja és képviseli különböző átfogó vagy 66 Külügyi Szemle
