Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai közötti érdekegyeztetés és szolidaritás mértéke, mivel az unió képviselőivel folytatott tárgyalásokon a visegrádi országok inkább végül is mindannyian és döntő mértékben egyéni tárgyalási taktikát követtek. A szolidaritás és a felfogott közös érdekeik összetartó ereje erodálódott az egyéni alkupozícióktól az egyeztetett álláspontok melletti kitartással szemben remélt előnyök súlya alatt. Az unióval történő kétoldalú tárgyalások természetéből fakadó - attól függetlenül, hogy párhuzamosan hány tárgyalóféllel történik a tárgyalás folyamata - fejezetről fejezetre haladva történő egyeztetés és alkudozás előre látható módon egyedi eredményeket hozott a különböző jelöltországoknak. A csatlakozási szerződéseket külön-külön pályázó országonként írták alá, nem pedig egy átfogó, többoldalú szerződés keretében. A csatlakozás előkészítésekor a jelölteket egyénileg, az Európai Bizottságnak az egyes országról készített jelentései alapján értékelték a jogi és intézményi harmonizáció, illetve felkészülés mértéke szerint. A tárgyalásoknak ez a kétoldalú jellege meghatározta a jelöltek helyzetét. Bár lényegileg előnyösnek tűnhetett a régió országainak rendszeres egyeztetése és együttműködése, ez a lehetőség jórészt kihasználatlan elvárás vagy beteljesítetlen ígéret maradt.1 A csatlakozási időszakban a visegrádi országok kormányainak képviselői különböző szintű találkozókat tartottak, és többször sikeresen együttműködtek az egyes kulcskérdésekben kialakított közös álláspontjuk képviseletében az unióval zajló tárgyalások folyamán. A 2002-es és 2003-as EU-csúcsok döntő pillanataiban azonban a Visegrádi Négyek nem voltak képesek kiállni a rájuk nehezedő nyomást, és az egységes fellépés helyett inkább az egyéni érdekeiket tartották szem előtt. Az összes visegrádi országnak egyénileg és ugyanabban az időben kellett ugyanazon a felvételi folyamaton kellett keresztüljutnia. A V4-országok végül is nem tudták kihasználni az összehangolt tárgyalási pozíciókban rejlő előnyöket, annak ellenére sem, hogy azonos ügyekben tárgyaltak ugyanazzal az intézményes tárgyalóféllel, ugyanazon célok elérése érdekében. A csatlakozási előkészületeik és felkészülésük értékelése közben a V4-országok megközelítése versengővé vált az együttműködés helyett. Bár a helyzetük nem volt jellemezhető „nulla összegű" (zero sum game) vetélkedésként, mégis, egyes alaptalannak bizonyuló elképzelések szerint a csatlakozók külön érdemeik és eredményeik alapján, egyéni mérlegeléssel nyerhettek volna felvételt. Az ezen alapuló szemlélet és taktika következményeként a visegrádi csoport országai közötti tényleges együttműködés jól érezhetően meggyengült az egyéni menetrendek, elvárások és megállapodások keresésével. Végül nem váltak valóra a nagy várakozások, hogy egyes kisebb csoportok előbb jutnak tagsághoz, és az unió egyszerre vette fel a tíz új tagállamot mindenféle különbségtétel nélkül. A Visegrádi Négyek további államokkal együtt egy nagyobb csoport részeként lépett be az unióba, s ezek közül egyik sem részesült megkülönböztetett, gyorsabb vagy könnyebb csatlakozási folyamatban az egyéni eredményei és felkészülése alapján. Még a belépést megelőzően, az unió alapszerződéseinek egyszerűsítésére összehívott és végül az alkotmányszerződést kidolgozó 2003-as kormányközi konferencia (az 2010. nyár 53
