Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Szilágyi Imre hogy ehhez képest a szlovén külügyminisztérium évente megjelenő évkönyve csak az 1999-es évről szóló beszámolóban említi meg először a SECI-t, illetve hogy Horvátországban 1997 végén egy alkotmánymódosítással (135. szakasz) megtiltották, hogy az ország bármilyen módon részt vegyen olyan társulásban, amely valamilyen módon a jugoszláv államközösség felújításához vagy bármilyen formájú balkáni államszövetség létrehozásához vezetne.36 Legalább ilyen jól mutatja, hogy mennyire féltek a Balkán felé sodródástól (és így objektíve a Közép-Európától történő eltávolodástól) a délkelet-európai stabilitási paktummal kapcsolatos horvát és szlovén reakció. A szlovén kormány annyira komolyan vette a problémát, hogy a délkelet-európai stabilitási paktummal, illetve az 1999. július 29-én és 30-án megtartott szarajevói csúcstalálkozóval kapcsolatban (amelyre számos országot meghívtak) külön információs anyagot jelentetett meg.37 A dokumentum részletesen felsorolja az említettekkel összefüggő tudnivalókat, időrendi sorrendbe szedve közli, hogy Szlovénia képviselői milyen módon vettek részt az előkészületekben, és ismerteti a paktum célját. „A paktum célja az, hogy támogassa a Délkelet-Európában lévő országokat azon törekvéseikben, hogy előmozdítsák a békét, a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, a gazdasági jólétet. (...) A délkelet-európai stabilitási paktum a regionális megközelítés (Regional approach) által meghatározott országok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, JSZK) számára segítséget nyújt a belső reformokhoz, a gazdaság újjáépítéséhez, a demokrácia és a piacgazdaság kiépítéséhez." E cél ismeretében különösnek tűnt, hogy az 1999. július 24-én megtartott előkészítő ülésen az EU elnökségét ellátó Finnország és a vendéglátó Bosznia-Hercegovina képviselői azt javasolták, hogy a tanácskozás első napja legyen olyan regionális jellegű találkozó, amelyen csak a délkelet-európai országok vesznek részt. Bár a dokumentum erről nem szól, de a jelek szerint ide nem csupán a regionális megközelítésben felsorolt országokat sorolták volna, hanem másokat is. Az információs anyag szerint ugyanis Szlovénia képviselője ezzel összefüggésben „felhívta a figyelmet a Szlovén Köztársaság külpolitikai helyzetére és arra a tényre, hogy Szlovéniának nincs szüksége támogatásra. Hasonlóképpen lépett fel Magyarország küldöttsége is, s ehhez csatlakozott Horvátország is. Mind a három ország határozottan ellenezte, hogy a szarajevói konferencia első napját »regionális találkozónak« nevezzék. (...) Szlovénia megerősítette azt az álláspontját, hogy Magyarországhoz és Horvátországhoz hasonlóan, nem része a délkelet-európai régiónak, és az 1999. július 29-i szarajevói csúcstalálkozón csak megfigyelőként működhet közre, résztvevőként pedig azzal a feltétellel, hogy a találkozón részt vesz Ausztria és Görögország is."38 Milan Kucan szlovén államfő az 1999. július 30-i ülésen szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, országa tudatában van annak, hogy egy instabil régióval határos. Külön kiemelte, hogy Szlovénia „mint közép-európai ország, készen áll arra, hogy ezen instabil régió közelében lévő olyan országokkal együtt, mint Olaszország, Ausztria, Magyar22 Külügyi Szemle
