Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovénok a közép-európai együttműködésről ország, Görögország, és Törökország, kivegye a részét e régió demokratizálásával és gazdasági újjáépítésével kapcsolatos európai felelősségből. (...) A donor és segélyezett államok valamiféle sajátos politikai-gazdasági régiójára vonatkozó elképzelés megismételné a történelmi hibákat."39 Az idézett szövegekben Szlovénia ezúttal nem csupán azt kívánta hangsúlyozni, amit egyébként korábban is, hogy nem része a balkáni problémának, hanem azt is, hogy olyan, a régión kívüli ország, amelyik részt vesz a probléma megoldásában. Azt, amit Kucan mondott, érdemes összehasonlítani Franjo Tudman horvát államfő ugyanezen a konferencián elhangzott beszédével. Bár a két beszédben sok a hasonlóság, Kucan megközelítése inkább jelen- és jövőorientált volt, Tudman viszont fontosnak tartotta, hogy múltbeli eseményekkel indokoljon, s hogy erőteljesebben és követelőzőbben fogalmazza meg álláspontját. „A horvát nép, amely készen áll arra, hogy részt vegyen az európai integrációs folyamatokban, elhatározott azt illetően, hogy nem engedi meg a történelmi hibák bármilyen formában történő megismétlését. Horvátország számára elfogadhatatlan minden olyan elképzelés, ami valamiféle neojugoszláv, neojaltai és hasonló keretekbe történő integrációról szól."40 Tudman egyetlen szót sem ejtett azonban Közép-Európáról. De nemcsak ebben a beszédében, hanem az általam átnézett nagyszámú külpolitikai jellegű írásában, beszédében sem. Az egyetlen, amit ebben az összefüggésben megemlített, az a Közép-európai Kezdeményezés (a KEK), illetve az Alpok-Adria Együttműködés volt, de ezeket is csak más együttműködési formákkal egyetemben.41 Úgy tűnik, hogy sokáig az megközelítés volt érvényben, amit egy horvát geopolitikai szakértő 1995-ben így fogalmazott meg: „Horvátország Olaszországgal, Szlovéniával, Montenegróval, Bulgáriával, Romániával és Albániával együtt mediterrán ország. Másodsorban Ausztriával, Magyarországgal, Szerbiával, Romániával és Bulgáriával együtt Duna menti ország. Horvátország végül Romániával, Bulgáriával, Görögországgal, Macedóniával, Albániával, Montenegróval és Szerbiával együtt balkáni ország is. Úgy vélem ugyanis, hogy Horvátországnak nem szabad megfutamodnia attól, hogy balkáni ország. Először is azért, mert történeti, civilizációs feladata, hogy debalkanizálja a Balkánt. Másodszor azért, mert a Balkán az egyetlen geopolitikai tér, amelyben Horvátország vezető szerepet játszhat. Harmadszor azért sem futamodhat meg ettől, mert ez megkerülhetetlen földrajzi tény."42 Azt, hogy a horvát politikai színtéren Közép-Európa nem volt igazán téma, jól mutatja, hogy abban a kötetben, amelynek fő témája Horvátország 1990 utáni külpolitikája, a közép-európai tematika nem is szerepelt.43 Ennek oka egyebek között az lehet, hogy Franjo Tudman olyan politikát követett, amelynek eredményeképpen a legtöbb európai ország nem volt hajlandó őt hivatalosan fogadni.44 Politikája ezenkívül megnehezítette az ország integrálódását számos nemzetközi szervezetbe, ami további problémákat okozott. így például Zágrábot csak 2000 novemberében vették föl a WTO-ba, ez viszont előfeltétele volt az ország CEFTA-tagságának. 2010. nyár 23
