Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Közép-Európa délnyugati szárnya. Morvátok és szlovénok a közép-európai együttműködésről Létezik azonban egy másik szempont is. Tekintettel arra, hogy Drnovseket a legtöbb elemző igencsak pragmatikus miniszterelnöknek tartja, érdemes idézni Kovács Lászlónak külügyminiszterként 1994-ben mondott szavait. Ebből ugyanis látható, hogy Drnovsek politikájában a többi tranzíciós országgal szembeni fölényérzeten kívül talán valami más, nagyon is gyakorlatias megfontolás is lehetett. Kovács szerint „mind a négy ország aggódik, és attól tart, hogy az Európai Unió a »visegrádiakat« az Európai Unióba való bejutás alternatívájának tekinti: mi ez ellen tiltakoznánk és tiltakozunk".31 Ennek a halvány lehetősége is eltántoríthatta Drnovseket attól, hogy tovább haladjon azon a Visegrád felé vezető úton, amit Kucan és Peterle 1993-ban megkezdett. Jani Sever két szempontból is tévedett ugyan, egyrészt mert az említett találkozó nem Budapesten, hanem Pozsonyban volt, másrészt mert a találkozón mindenekelőtt a Európai Unió nizzai csúcsértekezletének döntéseit tárgyalták meg,32 arra azonban ráérzett, hogy Szlovénia 2000 után kissé másképp kezelte a visegrádi csoportot. Ez egyrészt abból látszik, hogy a szlovén külügyminisztérium éves jelentéseiben33 2001-ben és 2002-ben (tehát az EU-csatlakozási tárgyalások lezárását megelőző időszakban, se azelőtt, se azután nem) a regionális együttműködések között megemlítették a visegrádi csoporttal folytatott tárgyalásokat. A visegrádiakkal szembeni megváltozott politikára utal a Regionális Partnerségnek nevezett együttműködésben való szlovén részvétel, amit a külpolitikai évkönyvekben egyedül 2001-ben említenek meg külön, de azért a fontossága nem vitatható. Itt említem meg, hogy Szlovénia időnként részt vett a V4 bizonyos ülésein. 2007 december végén például a szlovén miniszterelnök a négyek különleges vendégeként Csehországban ismertette országa EU-elnökségének programját. 2009 szeptemberében pedig az államfő, Danilo Türk volt a négyek különleges vendége. Amíg elődjének honlapján nyoma nincs annak, hogy Drnovsek foglalkozott volna a visegrádi együttműködéssel, addig Türk ez alkalommal hangsúlyozta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a V4-formációnak, illetve a visegrádiak és a délszláv térség közötti kapcsolatoknak. „Szlovénia kész arra, hogy részt vegyen a visegrádi együttműködés államaiban zajló olyan megbeszéléseken, amelyek témája a globális felmelegedés, illetve az energiabiztonság és az ezzel kapcsolatos szolidaritás."34 Az 1990-es évek közepe felé egyébként még valóban úgy tűnhetett, igazuk lehet azoknak, akik féltek a Balkánra való visszasodródás veszélyétől. Ez volt az oka annak, hogy Horvátország és Szlovénia enyhén szólva is bizalmatlansággal kezelte a SECI és a Délkelet-európai stabilitási egyezmény ügyét. Zágráb és Ljubljana (sőt Magyarország) eleinte hallani sem akart az 1996 végén formálódó SECI-ről.35 Bár az ellenszenv lassan oldódott 1997 elején a szlovén újságírók hiába próbáltak választ kapni arra, hogy Szlovénia részt vesz-e ebben az együttműködésben. Az első hír arról, hogy mégiscsak részt vesz, mintegy két hónappal azután jelent meg, hogy Ljubljana 1997 márciusában nemzeti koordinátor kinevezésével bekapcsolódott a kezdeményezés munkájába. Arról, hogy az említett félelmek milyen nehezen oldódtak, nem csupán az tanúskodik, 2010. nyár 21
