Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Szilágyi Imre lett volna arra, hogy már korábban része legyen a szabadkereskedelmi övezetnek, de Tudman elnök ezt „megvetően elutasította".22) Egy szlovén külpolitikai elemző szerint Janez Drnovsek abban bízott, hogy a rendkívül jó adottságokkal rendelkező Szlovénia, akár még a társult tagság fázisát is átugorva lehetne az EU tagja.23 Közép-Európa tehát ebben az értelemben nem tűnt olyan fontosnak. Sajátosan mutatja ezt az, hogy miképpen értékelték az újságírók Drnovsek visegrádi együttműködéssel kapcsolatos magatartásét. Egyikük szerint Drnovsek vehemensen visszautasította, hogy belépjen a visegrádi csoportba, mondván, Szlovéniának nincs szüksége arra, hogy egyfajta közösség részeként lépjen be az EU-ba.24 Drnovsek kabinetje elutasította ezt az állítást, mondván, az akkori miniszterelnök többször is érdeklődött, hogy bekapcsolódhatnának-e az együttműködésbe, „a visegrádi csoportban azonban sohasem volt egyetértés ezt illetően."25 Erről ugyan nem találtam adatot, de arról igen, hogy amikor 1993-ban Milan Kucan államfő Budapestre látogatott, Göncz Árpád magyar köztársasági elnökkel egyebek között megtárgyalták az Alpok-Adria, a KEK és a V4 fontosságát is, s a találkozó utáni sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy Szlovéniát szívesen látnák a visegrádiak között.26 Az akkori szlovén külügyminiszter, Lojze Peterle 1993 novemberében részt vett a KEK Debrecenben tartott külügyminiszteri értekezletén, s jelezte országa csatlakozási szándékát, magyar kollégája, Jeszenszky Géza pedig üdvözölte ezt a törekvést. Nem tudunk arról, hogy Horvátország jelen lévő képviselője bármi hasonlót mondott volna.27 Úgy tűnik azonban, hogy Drnovsek nem azonosult politikustársai törekvéseivel, hiszen más újságírók is másképpen látták a kérdéskört, mint ahogy ezt Drnovsek kabinetje állította. Jani Sever 1999 nyarán, a délkelet-európai stabilitási paktum körüli viták idején elevenítette fel, hogy Drnovsek kormányra kerülésének idején (1992 tavaszán) a szlovén kabinetnek két fenntartása is volt a visegrádi csoporttal kapcsolatban. Az egyik, hogy Szlovénia (Jugoszlávia részeként) nem volt tagja a Varsói Szerződésnek és ez megkülönböztette őt a másik három országtól. A másik, hogy az említett országokkal összehasonlítva a szlovén gazdaság már a szocializmus idején is kifejlesztett bizonyos piaci elemeket, viszonylag fejlett menedzserréteggel, és a nyugati piacokon jó kapcsolatokkal rendelkezett. A szerző szerint azonban ez nem igazolhatja az olyan pöffeszkedő vélekedést, hogy Szlovénia nem akar a koldusokkal együtt haladni.28 (Drnovsek halála után a Delo szerkesztőségi cikke is hasonló dolgokat állított. „A kilencvenes években enyhén lenézte a közép- és kelet-európai országokat, amelyek között Szlovénia gazdaságilag a legsikeresebb volt".29 Sever 2000 végén azt állította, hogy korábban a visegrádi csoport az EU-csatlakozást illetően „hivatalosan" inkább versenytársnak, kellemetlen állami fórumnak számított az ország jó egyéni teljesítményét hangsúlyozó Szlovénia szempontjából, amely abban reménykedett, hogy e hosszútávfutásban egyedül is állja majd a versenyt. Ezért feltette a kérdést, hogy a kormányfő részvétele a visegrádiak budapesti találkozóján vajon a korábbi álláspont revízióját jelenti-e.30 20 Külügyi Szemle
