Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Csejtei István: Keleti Partnerség: a magyar uniós elnökség egyik prioritása

Keleti Partnerség: a magyar uniós elnökség egyik prioritása A két fejlesztési irány közötti, viszonylagos egyensúly fenntartására való törekvésünk azonban nem akadályozhatja meg azt, hogy Magyarország 2011 első felében esedékes, EU-elnökségi időszakában a Keleti Partnerség fejlesztését egyik fontos külpolitikai prio­ritásává tegye. Bár például a Nyugat-Balkán további uniós integrálása, vagy az EU-USA- viszony folyamatos szilárdítása szintén fontos magyar érdekek, a magyar elnökségnek olyan elnökségi prioritást érdemes választania kül- és biztonságpolitikai téren, amely vi­szonylag újszerű, amelyre Magyarországnak valódi „ráhatása" lehet, amivel Magyaror­szág elnöksége idején „nevet szerezhet" magának, amellyel magyar részről konstruktív és mozgósító módon léphetünk fel EU-partnereink felé, s ami Magyarország földrajzi- gazdasági-kulturális kötődései miatt is indokolt. Bármennyire lényeges súlypont lenne például az afganisztáni rendezéshez való, elnökségi hozzájárulás, mégis bizarr lépés lenne, ha magyar részről ezt jelölnénk meg legfontosabb, féléves célkitűzésünkként. Az EU-tagállamok nem is várják el Magyarországtól, hogy például az unió Afrika-straté- giájának elősegítését tűzze elnökségi időszakának zászlajára, mert ezt majd például való­színűleg Portugália, vagy Olaszország teszi meg legközelebbi elnökségi periódusában. A 2009 első felében lezajlott cseh elnökség egyik fő tanulsága számunkra az, hogy egy csupán közepes méretű, új belépőnek nevezhető tagállam a világméretű jelentősé­gű válságkezelés EU-elnökként történő befolyásolása terén csupán szerény eredmény elérésére képes. Jó, ha nem követ el súlyos baklövéseket ebben a vonatkozásban elnök­sége idején. Magyarország ezért örülhet, hogy ha féléves, elnökségi időszaka során nem tör ki majd például újabb közel-keleti konfliktus vagy éppen világméretű recesszió. A prágai Keleti Partnerségi Csúcstalálkozó viszont, 2009. május 7-én jelentős külpoli­tikai sikert hozott a cseh elnökségnek. Csehország - bár Ukrajnával való viszonyában korábban időnként visszafogottságot tanúsított - elnöksége kapcsán jó érzékkel ismer­te fel, hogy a lengyel-svéd Keleti Partnerség kezdeményezés felkarolásával érheti el a maga és saját régiója számára a legnagyobb eredményt, ami általános elismerést keltett 2009. első felében az EU-27-ek és a hat keleti partnerország körében egyaránt. A Keleti Partnerség elnökségi prioritássá tétele számunkra azért is fontos, mert vi­segrádi partnereink, elsősorban a 12 új belépő legnagyobb súlyú állama, Lengyelor­szág, joggal tehetik majd fel azt a kérdést, hogy a magyar elnökség képes lesz-e pozitív szerepet játszani saját régiója szempontjából. A magyar-lengyel kétoldalú együttműkö­désben ezen a téren is sok lehetőség rejlik. Közvetlen szomszédunk, Ukrajna is figyeli majd, hogy Magyarország leteszi-e a voksot a keleti dimenzió mellett, vagy elvész az EU-célkitűzések időnként áttekinthetetlenné váló, egymással versengő és egymást át­fedő kavalkádjában. Radoslav Sikorski lengyel külügyminiszter 2008 májusában, a Keleti Partnerség kez­deményezés elindításakor helyesen mutatott rá arra, hogy „Délen Európának szom­szédjai vannak, Keleten azonban európai szomszédokkal rendelkezünk... nekik mind­nyájuknak joguk van arra, hogy egy napon (értsd: európai országokként) EU-tagságért 2010. tavasz 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom