Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Csejtei István: Keleti Partnerség: a magyar uniós elnökség egyik prioritása
Csejtei István működésbe való, valamilyen formájú, várható bevonása miatt is. A Keleti Partnerség súlyát végső soron az adja, hogy megnyitja az utat a Lisszabontól és Dublintől Vlagyivosztokig nyúló, földrajzilag összefüggő, hatalmas méretű, kooperációs térség fokozatos kiépítése előtt, Oroszország EU-tagsága nélkül, de Oroszország lehető legszorosabb gazdasági, energiapolitikai és biztonságpolitikai bevonásával az EU-térségbe. A keleti és a déli csoport között nemcsak földrajzi-történelmi, hanem jelentős kulturális-mentalitásbeli különbségek is vannak. Emiatt ennek a két szomszédsági övezetnek a reformokra való készsége, azaz a modernizációs potenciálja is eltérő. Például az Unió a Mediterráneumért együttműködésről jelenleg szinte hallani sem akaró Líbia és Ukrajna közé nem tehető mechanikusan egyenlőségjel. Az európai értékek elfogadásában (például emberi jogok, többpártrendszer, rule of law érvényesülése, piacgazdaság, privatizálás, versenyre való nyitottság, demokratikus intézményrendszer, stb.) is jelentős különbségek tapasztalhatók a legtöbb esetben a két országcsoporthoz tartozó államok között. Ezek az eltérések a későbbiek folyamán, egyes esetekben még növekedhetnek is. A Keleti Partnerség bevonási-korszerűsítési politikája ezért minden bizonnyal eredményesebben és gyorsabban haladhat a jövőben előre, mint ez várhatóan az Unió a Mediterráneumért esetében történik majd. Mindez azonban nem jelend azt, hogy a magyar külpolitika elhanyagolhatja a déli szomszédságpolitikai irányt, más szóval az UM-koncepciót. Hazánk ugyanis nemcsak keleti, hanem déli EU-tagállamnak is tekinthető, nem annyira földrajzi, mint inkább társadalmi-gazdasági és mentalitásbeli okokból. Magyarországot viszonylag erős történelmi, kulturális és gazdasági szálak kötik össze a politikai értelemben vett, délmediterrán térség több államával. Ezért nekünk magyaroknak a keleti és a déli együttműködési dimenziók kiépítésén nagy erővel, az egyensúlyra törekedve, egymással párhuzamosan és egyidejűleg kell dolgoznunk. Érdemes szem előtt tartanunk azt is, hogy valójában nem két, hanem három, viszonylag hasonló nagyságrendű, együttműködési dimenzió létezik egymás mellett párhuzamosan: a keleti, a déli és az önmagában véve is jelentős oroszországi irány. Célszerű a lehető legnagyobb mértékű egyetértést biztosítanunk a Keleti Partnerség gyors továbbfejlesztéséhez az unión belül. Ennek feltételei egyre inkább kibontakoznak nemcsak a visegrádi négyek és a nagy EU-tagállamok részéről, hanem például a Benelux országok és az észak-európai tagállamok érdeklődése következtében is. A külpolitikai „trade off" hatást is figyelembe kell vennünk. Magyarország ugyanis csak akkor tarthat számot szolidaritásra a Keleti Partnerség iránt például Portugáliától vagy Spanyolországtól, ha maga is szolidaritást tanúsít az Unió a Mediterráneumért irányába. Ez a déli irányú, támogató-kooperatív magatartás azért lényeges a mi szempontunkból is, mert Magyarország déli kötődése kétoldalúan, egyes délmediterrán országok esetében (például Izrael, Egyiptom) jelenleg sokkal erősebb, mint egyes keleti partnerállamok vonatkozásában. Ez a kétoldalú kapcsolatdeficit különösen vonatkozik a tőlünk földrajzilag viszonylag távol elhelyezkedő, három dél-kaukázusi országra. 20 Külügyi Szemle