Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Pálmai Zsolt: Gyakorlati útmutató a brüsszeli lobbizáshoz
Könyvekről hanem az Európai Tanács 2011 első félévi soros elnökeként meghatározó szerepe lesz abban, hogy végül milyen EDS-t fogadnak el a tagállamok. A könyv az EU-érdekérvényesítést nyolc fejezetben tárgyalja, számos ponton gyakorlati példákkal, brüsszeli esettanulmányokkal illusztrálja a leírtakat. A közügyekkel foglalkozó első fejezet fő témája a lobbizás meghatározása, amelyet Rinus van Schendelen nem ortodox eszközök használataként definiál, céljaink elérése érdekében. Ettől a közügyek menedzsmentje - amely gyakorlatilag az EU döntéseinek befolyásolását is magában foglalja - annyiban tér el, hogy az szisztematikus, professzionális szintű lobbizást jelent. A szerző kiemeli, hogy maga a lobbizás alapvetően informálisan felépített tevékenység, amely közvetetten fejti ki hatását, támogatva-befolyásolva, néha már-már körbeudva- rolva a megcélzott döntéshozókat. Ez a folyamat mindig otthonról, az adott tagállamból indul ki, amit az ott meghatározott érdekek európai szintre történő transzformálása és elfogadtatása követ abból a célból, hogy azok megemészthetővé váljanak az EU intézményeinek is. Utóbbi intézmények eltérő profiljainak, önmagán az unión belüli érdekérvényesítő potenciáljának egésze jelenti azt a csontvázat, amellyel a második fejezet foglalkozik. Plasztikus hasonlattal élve a csontvázon lévő húst és vért az intézményi és intézményközi kapcsolatok jelentik, amelyek alapos ismerete - különös tekintettel a 2009. december 1-jétől hatályos lisszaboni szerződésre - a sikeres lobbizás érdekében nélkülözhetetlen. A könyv harmadik fejezete az EU egészét mint komplex rendszert ismerteti, kiemelve a működését befolyásoló általános alapelveket s abban a folyamatok, a pozíciók és a személyek, valamint a tagállami sajátosságok befolyásoló szerepét. Az EDS kapcsán már az első fejezetekben leírtakkal összefüggésben is felvetődött pár kérdés. A stratégia uniós intézményeken belüli hovatartozása az Európai Bizottságban volt leginkább kérdéses, hiszen az EDS kidolgozásában és elfogadásában tisztázott volt például a parlament, a tanács és a régiók bizottsága szerepe. Ellenben hosszú hónapokba telt az, hogy az Európai Bizottság szolgálatai között eldőljön, hogy azok közül melyiknek milyen szerepe lesz az EDS javaslatváltozatának kialakításában, majd pedig további kidolgozásában. Jelenleg azonban már egyértelmű, hogy hol, mikor és milyen módon lehet belenyúlni a folyamatba, vagyis hogy hol kínálkoznak az EDS befolyásolására lehetőségek. Természetesen a tagállamoknak is időbe telt ennek a kiinduló helyzetnek a megismerése. Ez pedig nagyon fontos, hiszen - ahogy azt Rinus van Schendelen írja - a sikerre irányuló ambíció ébren tartása mindig fontos, különösképpen a kezdeti fázisokban, amikor leginkább a küzdőterek határait szabják meg a résztvevők. Az EU harmadik fejezetben említett komplex rendszere többek között az egyes arénák kezelése szempontjából bír nagy jelentőséggel (negyedik-hatodik fejezetek). Kályhának vegyük a hazai arénát, amely - a tagállami, régiós, megyei érdekeket ütköztetve - kialakítja azt a rövid listát, amely a tagállam Brüsszelben képviselendő céljait tartalmazza. Az EDS nagy tanulsága volt a 2004-ben (magyarok, szlovákok), majd a 2007-ben (bolgárok, románok) csatlakozó tagországok kapcsán, hogy léteztek ugyan törvényi 192 Külügyi Szemle
