Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Pálmai Zsolt: Gyakorlati útmutató a brüsszeli lobbizáshoz

Gyakorlati útmutató a brüsszeli lobbizáshoz úton szabályozott hazai egyeztető mechanizmusaik, de azok hatásfoka várakozások alatti volt. A kisebb problémát az illetékes szaktárcák bevonása jelentette, jóllehet az EDS többfókuszú jellege (hiszen fő területei az összeköttetés és az elérhetőség, a kör­nyezet- és természetvédelem, valamint a gazdasági-társadalmi és humánfejlesztések) miatt jelentős feszültségek is megfigyelhetők voltak a minisztériumok között. Sokkal nagyobb dilemma volt a társadalmasítás, vagyis a kormányzaton kívüli érdekcsopor­tok bevonása, amelyek ha meg is jeleníthették érdekeiket, azokat a kormányzati domi­nanciának alárendelve kezelték. A régi EU-tagállamok e tekintetben (főleg a német és az osztrák példa az érdekes) már hatékonyságorientáltak voltak, bejáratott egyezteté­si mechanizmusaiknak köszönhetően a lényeges szereplők megszólítása megtörtént. Ugyanígy ott jellemzően azok tettek hozzá leginkább a rövid listákhoz, akik már nem a vélt, hanem a valós érdekük megfogalmazására és közvetítésére képesek, alapozva saját korábbi lobbitapasztalataikra. A hazai arénát a versenytársak elemzése, azaz a stakeholder vagy a köztes aréna kö­veti, amely a támogatók és ellenzők számbavételét és befolyásolását jelenti. Az EDS kidolgozása kapcsán aktuálisan itt állunk, javában zajlik az egyes tagállami rövid listák egymással való ütköztetése és az azokat képviselő országok helyezkedése. Rinus van Schendelen e tekintetben az arénák általános menedzsmentjének három típusát hatá­rozza meg. A kedvező esetben a cél mindig a satus quo megtartása, valamint az ügyme­net felgyorsítása. Kedvezőtlen szituációban a célkitűzés a helyzet megváltoztatása és az ügy előrehaladásának határozott lassítása. Végül pedig a meghatározatlan esetben az aréna összetevőinek befolyásolása a cél, amelyet az ügy várjunk és majd meglátjuk alapon történő gondozása jellemez. A németek az EDS egyfajta zászlóvivőiként alapvetően a status quóban érdekeltek, begyűjtve maguk mellé az aktív magyarokat és osztrákokat továbbá a rejtőzködő szlovákokat; mindhárom országot támogatói minőségben. Céljuk egy a térség gazdasági összetartozását és az európai belső piacot erősítő, uniós támo­gatási forrásokat mobilizáló stratégia kidolgozása. A románok és a bolgárok a Duna alsó szakaszának jellegét kidomborítva inkább egy markáns gazdasági profilú EDS-t szeretnének látni (például a Fekete-tenger logisztikai szerepét hangsúlyozva), míg az Európai Bizottság a kérdéskör kapcsán egyre inkább környezetvédelmi irányba szeret­né elmozdítani az erre önmaguktól kevésbé fogékony tagállamokat. Rinus van Schendelen könyve harmadikként a hivatalnokok arénáját említi, amely a végpontot jelentő brüsszeli EU-intézmények tisztségviselőiből, munkatársaiból tevő­dik össze. Ezen a területen nagyon jók a németek, és kellő büszkeséggel állítható, hogy mi, magyarok is az élbolyba tartozunk. Nem kis részben köszönhetjük ezt a Magyar- ország EU melletti állandó képviseletén, a COREPER-ben dolgozó szakdiplomatáknak (ők természetesen nem EU-alkalmazottak, de befolyásoló szerepük fontos az Európai Tanácsban), mind pedig az Európai Bizottság regionális politika főigazgatóságán dolgo­zó magyar tisztségviselőknek. Jóllehet meg kell jegyeznünk azt is, hogy ez a kooperáció 2010. tavasz 193

Next

/
Oldalképek
Tartalom