Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Réti György: Monica Fioravanzo: Mussolini és Hitler
Monica Fioravanzo: Mussolini és Hitler A birodalmi megbízottak ellenőrizték az SK minden megnyilvánulását. Számos példa között a szerző megemlíti, hogy még a líra és a pengő közötti új árfolyamról szóló döntést is az olasz szervek tudomása nélkül hozták meg (114. o.). 1944 elején az SK kormánya törvényt készített elő egyes vállalatok államosításáról. Felmerült a gyanú, hogy az egykor szocialista Mussolini visszatér korábbi eszméihez. A terv azonban végül nem valósult meg (117-122. o.). A fejezet végén a szerző megint példák sokaságán mutatja be, hogyan fosztották ki a németek a Salói Köztársaságot, valamint a megszállt területeket. A „háborús hozzájárulás" ürügyén elvitték az olasz aranykészleteket, gépeket, gyárakat, mezőgazdasági termékeket. Jellemző adalék: Mussolini a Rahnnal folytatott egyik megbeszélésen azt kérte a német nagykövettől, hogy a FIAT által gyártott ötven teherautóból legalább hármat hagyjanak meg az SK-nak. Itália kifosztott állapotát és a vele kapcsolatos német politikát jól jellemzi Rahn egy cinikus megjegyzése (amely az alfejezet címét adja): „A megölt tehenet már nem lehet tovább fejni" (120-131. o.). Kudarcaikkal arányosan nőtt a német megszállók és fasiszta kiszolgálóik dühe és kegyetlensége a helyi lakossággal szemben. A szuverenitás fikciója című utolsó fejezet leírja: hogyan és miért nem sikerült Mussolininak egy valóban szuverén fasiszta államot létrehoznia. Ennek elsődleges feltétele az önálló nemzeti hadsereg létrehozása lett volna, amelynek gerincét Mussolini a Németországba internált 600 ezer olasz tisztből és katonából akarta megteremteni. Eleinte a németek beleegyeztek ebbe, de később elszabotálták a megvalósítást. Hitler és Goebbels megnyilvánulásaiból kitűnt, hogy abszolút nem bíztak az olaszok katonai képességeiben, és jobbnak látták az olasz fegyveres erőket állandó német ellenőrzés alatt tartani. Az internáltakat pedig szívesebben látták „lapáttal és seprűvel, semmint fegyverekkel a kezükben", azaz velük próbálták megoldani a birodalom egyre égetőbb munkaerőhiányát. 1943 novemberében megállapodás született, miszerint az SK újjászervezendő hadseregének ezer-ezerkétszáz főnyi tiszti és négyezer főnyi altiszti állományát a német- országi internáltakból, 60 ezres legénységét az 1924-26. évi születésű behívottakból szervezik meg. Bár a szolgálatot megtagadókat halálbüntetéssel fenyegették, mégsem sikerült e minimális tervet sem megvalósítaniuk. Hitler és Mussolini 1944. július 20-i megbeszélései alapján két hadosztálynyi internált visszatérhetett Itáliába, ahol három német hadosztállyal együtt, Graziani parancsnoksága alatt létrehozták a Liguria elnevezésű hadseregcsoportot. Augusztusban újabb tiszteket engedtek szabadon. 1945 januárjában azonban Graziani hadügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy „nem sikerült létrehozni az SK hadseregét, és valószínűleg már nem is fog sikerülni" (154. o.). Az SK arcul csapása volt az is, hogy két harci területet, az alpesi és az adriai-tengerparti térséget kivonták a fennhatósága alól, és két osztrák származású megbízott vezetése alá rendelték. Hitler ezt a hadviselés szükségszerűségeivel magyarázta Mus2010. tavasz 183
