Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Réti György: Monica Fioravanzo: Mussolini és Hitler
Könyvekről Monica Fioravanzo: Mussolini és Hitler-A Szociális Köztársaság a Harmadik Birodalom alatt (Mussolini e Hitler - La Repubblica Sociale sotto il Terzo Reich. Firenze: Donzelli Editoré, 2009. 215 o.) I smeretes, hogy az 1943. július 25-i államcsínnyel megdöntött Mussolinit - Hitler parancsára - az Otto Skorzeny vezette kommandó szabadította ki, és vitte őt a Führer rastenburgi főhadiszállására. 1943. szeptember 14-i találkozójuk után a duce létrehozta a Garda-tó partján fekvő Salö (magyar átírásban: Saló) városkájáról elnevezett „Olasz Szociális Köztársaságot". Azóta könyvtárnyi irodalom jött létre a kis fasiszta bábállam történetéről. A firenzei Donzelli kiadó most jelentette meg Monica Fioravanzo, a Padovai Egyetemen tanító kitűnő történész Mussolini és Hitler című könyvét. A könyv alcíme - A Szociális Köztársaság a Harmadik Birodalom alatt - jelzi azonban, hogy a szerző nem csupán a két vezér, hanem a Reich és a Salói Köztársaság egész kapcsolatrendszerét veszi górcső alá. A könyv első fejezete már a címében is - Mussolini állítólagos áldozata - azt a mítoszt vitatja, miszerint a börtönéből kiszabadult, fáradt, beteg és csalódott duce Hitler nyomására, sőt „zsarolásának eredményeként" vállalta e fantomállam létrehozását, hogy megszabadítsa Itáliát a németek bosszújától és a teljes pusztulástól. Ezt az álláspontot nem csupán a profasiszta szerzők tették magukévá, hanem az a Renzo De Felice is, aki hatkötetes Mussolini-életrajzával az olasz fasizmus történetének talán legalapvetőbb művét írta meg (és akit a szerző többször is idéz). Fioravanzo számos dokumentummal bizonyítja, hogy Mussolini úgy vállalta el a Salói Köztársaság (a továbbiakban: „SK") irányítását, hogy tudta: győzelme esetén Hitler nemcsak a többnyire osztrák németek lakta Dél-Tirolt, hanem más területeket is (Velencét is beleértve) a Német Birodalomhoz akarja csatolni. Hitler 1943. szeptember 10-i beszédében, tehát még Mussolini kiszabadítása előtt a dúcét „a modern kor egyik legnagyobb emberének nevezte", de kilátásba helyezte Itália megbüntetését „árulásáért". „Mindez figyelmeztetés volt a többi csatlós, így Magyar180 Külügyi Szemle
