Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
A terrorizmus elleni küzdelem, avagy a 22-es csapdája festenek az előkészület alatt álló terrorcselekmények forgatókönyvei. John Pointdexter, a program igazgatója egy orwelli világ megvalósítására kért felhatalmazást a törvény- javaslatban. 2003 szeptemberében a kongresszus leállította a programot, egyes forrásokból72 azonban napvilágot láttak olyan hírek, melyek szerint az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal indított egy hasonló tartalmú projektet, amelyet a kongresszus által nem ellenőrizhető módon - „fekete büdzsékből" - finanszírozott. Természetesen kevéssé vitatható, hogy a terrorizmussal kapcsolatos információgyűjtés kiszélesítése hozzájárulhat egyes terrorcselekmények, merényletek megakadályozásához, ez azonban nem támasztja alá a külföldi hírszerzési tevékenység és hazai bűnüldözés intézményeinek összemosását. A hatékonyság növelése érdekében végrehajtott strukturális átalakítások nem egy ízben a jogállami normák leromlását eredményezték, például a bevándorlóközösségek esetében. A „terrorizmus elleni háború" egyik ismérvévé vált a preventív elfogás, mind belföldön, mind külföldön. A szeptember 11-ét közvetlenül követő hetekben az amerikai igazságügy-miniszter bejelentette a nagy horderejű preventív elfogási „hadjáratot" illetve kampányt. 2002 decemberében négyszáz, arab országokból érkezett személyt vett őrizetbe az amerikai Bevándorlási Hivatal vízumkérelemmel kapcsolatos vétségek gyanújával. Mindez annak ellenére történt, hogy az állítólagos illegális bevándorlók a hatóság felszólítására önként jelentkeztek a regisztrációs irodákban, és rendelkeztek a kérelmük elbírálásához szükséges dokumentumokkal. Az ügyeket a nyilvánosság mellőzésével kezelték - korlátozván a védelemhez való jogot is - és az igazságügy-miniszter rendeleté szerint ezeket nem vették fel a vonatkozó nyilvános bírósági jegyzékbe; a keletkezett iratokat pedig titkosították, a bevándorlási ügyekben ítélkező bírákat pedig utasították, hogy tagadják meg annak megerősítését vagy cáfolatát, hogy ilyen ügyek léteznek.73 A kormányzat másik eszköze, amely kvázi alapul szolgált a mozgásszabadság korlátozásához, a „koronatanúnak nyilvánítás". A koronatanúkra vonatkozó szabályozás ugyanis lehetővé teszi, hogy fogva tartsanak valakit, ha igazolható, hogy kulcsfontosságú információk birtokában van, viszont elmenekülne a tanúskodás esetleges időpontjáig. Ezt a lehetőséget szeptember 11. előtt ritkán alkalmazták; egyrészt mert a bebörtönzést anélkül teszi lehetővé, hogy bármilyen felróható magatartás megjelölését megkövetelné; másrészt ez a bánásmód könnyen az ügyész ellen hangolhatja az illetőt, akitől alátámasztó tanúvallomást vár.74 Az elfogás és vallatás taktikája Azon személyek, akik a fent leírt, jogot korlátozó intézkedéseknek vannak kitéve, még szerencsésnek mondhatók azokhoz képest, akik az elfogás és vallatás áldozataivá váltak. Több ezer fogolyról van szó: vannak köztük tradicionális hadifoglyok az iraki háborúból, de sokkal több az olyan, akik a „terrorizmus elleni háború"75 „hadifoglyainak" tekinthetők. Az Al-Káida-, illetve tálib harcosok hadifogolyként történő megítélése an2010. tavasz 157
