Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
A terrorizmus elleni küzdelem, avagy a 22-es csapdája ban? A határozat három bevezető szakasza megerősíti az ENSZ céljait és elveit, kijelenti, hogy a BT eltökélt a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető terroristatámadások elleni harcra, és elismeri az egyéni és kollektív önvédelem természetes jogát. A szöveg öt érdemi pontjából - a tervezett támadás szempontjából - az utolsó a legfontosabb: [A BT] „kifejezi készségét, hogy minden szükséges lépést megtegyen a 2001. szeptember 11-i terroristatámadásra válaszul, és hogy harcoljon a terrorizmus valameny- nyi formája ellen, összhangban az ENSZ alapokmányából fakadó kötelezettségeivel."62 Az önvédelmi célzat előtérbe helyezése azon a megfontoláson alapul, hogy a Biztonsági Tanács esetleges „felhatalmazó határozata" esetére Franciaország és Oroszország is kilátásba helyezte, hogy élne vétójogával, azaz kifejezetten nem járulna hozzá a fegyveres erő alkalmazásához. A határozat elismerte az egyéni és kollektív önvédelem jogát, de nem került megemlítésre Afganisztán mint állam, amely ellen az Egyesült Államok jogosult lett volna fellépni. Megjegyzendő azonban, hogy a nemzetközi közösségnek nem hathatott az újdonság erejével Afganisztán megjelölése, hiszen a Biztonsági Tanács több korábbi határozatában63 szerepel a tálib rezsimnek a terrorizmussal szembeni támogató hozzáállása. A Bush-adminisztráció azonban leszögezte, hogy „nem fog különbséget tenni a cselekményeket elkövető terroristák és az őket befogadók között".64 A 1368-as határozat inspirálóan hatott az Egyesült Államok jogalkotására is: a Patriot Act és a már említett nemzetbiztonsági stratégia nemzetközi jogi kérdéseket vont a belső jog territóriumába, amely a nemzetközi jog relativizálódásának irányába mutat. Ez továbbá azzal is jár, hogy a kollektív biztonság marginalizálódik a terrorizmusra adott válaszok tükrében, besorolódik egy erőteljes állam érdekei alá, ami mellett a Biztonsági Tanács csendben háttérbe szorul. A Biztonsági Tanács 2001. szeptember 29-én a világszervezet mind a 189 tagállamára kötelező határozatot hozott a terrorizmusról. A1373. számú határozat megfogalmazásán érződik, hogy ismételten kompromisszumot kellett kötni az egyhangú elfogadás érdekében. így kijelenti, hogy a New Yorkban, Washingtonban és Pennsylvaniában elkövetett terrortámadások, valamint a nemzetközi terrorizmus bármilyen aktusai „veszélyt jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra". Az egyéni és kollektív önvédelem jogának ismételt megerősítése is megtörtént - de válaszcsapás említése nélkül! -, összhangban az ENSZ alapokmányával és az 1368-as határozattal. A tanács kifejezésre juttatta aggodalmát is „az intoleranciából és extremizmusból eredő terrorizmus" különböző térségekben elszaporodó megnyilvánulásai kapcsán. A határozat rendelkező része széles körű kötelezettségeket állapít meg az összes tagállamra a terrorizmus finanszírozásának megelőzése és felszámolása, a terrorcselekmények megfelelő büntetése, a terroristák menedékkérelmének elutasítása és a többi tagállammal való büntetőeljárási és nyomozati együttműködés terén. A határozat utal még a nemzetközi terrorizmus és egyéb nemzetközi bűncselekmények összefonódásaira, továbbá életre hív egy a végrehajtásért felelős nemzetközi bizottságot (Counter-Terrorism Committee), szankciókról azonban nem rendelkezik. 2010. tavasz 155
