Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai
Könyvekről sabban nyugat-európai) Kína-kutatás történetének összefoglalása, az uniós Kína-politika intézményi hátterének bemutatása, valamint a Tajvan-kérdésben elfoglalt európai álláspontok ismertetése. Négy tanulmány foglalkozik az Európáról alkotott kínai elképzelések és megközelítési módok bemutatásával és elemzésével (a kínai Európa-ta- nulmányok múltja és jelene; az EU nemzetközi szerepe; az unió intézményrendszere és az európai integráció; valamint az EU-Kína kapcsolatok). A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat egy európai és egy kínai megfontolásokat előtérbe helyező tanulmány tárgyalja. Ezt az unió globális szerepvállalásának lehetőségeivel, illetve az Egyesült Államok EU-Kína kapcsolatokban betöltött szerepével foglalkozó írások követik. Végül a szerkesztők összefoglaló tanulmányukban a kapcsolatok jövőjéről fejtik ki nézeteiket. A brüsszeli székhelyű, de több európai fővárosban is irodát fenntartó, első páneurópai „agytröszt'' (think-tank), a European Council on Foreign Relations 2009 áprilisában megjelent tanulmánya az első átfogó, az összes tagállam Kína-politikáját áttekintő és rendszerező tanulmány, amely számos javaslattal is szolgál az európai Kína-politika hatékonyabbá tételéhez. Kína évek óta nehezményezi, hogy miközben a kínai import több mint negyede az EU-ból származik, és az unió exportjának csaknem harmada Kínába irányul, az EU nem hajlandó megadni Kínának a piacgazdasági státust, és a kínai árukkal szemben egyik dömpingellenes eljárást indítja a másik után. Ennek is története van. A kilenc tagállamból álló Európai Gazdasági Közösség és a KNK között a diplomáciai kapcsolatok felvételére négy évvel az amerikai-kínai viszony rendezését megelőzően, 1975-ben került sor. Brüsszel célja akkor (is) elsősorban a korlátlan lehetőségeket rejtő kínai piac megnyitása volt, Peking pedig a szuperhatalmak (a hetvenes évek közepén elsősorban a Szovjetunió) befolyását korlátozó nemzetközi koalíció létrehozására törekedett. Az eltelt több mint három évtized alatt mindkét politikai egység jelentősen megváltozott, a fő célok tekintetében azonban folytonosság tapasztalható. A huszonhét államot tömörítő Európai Unió számára Kína továbbra is elsősorban kereskedelmi partner, Kína pedig igyekszik felhasználni az egységesülő Európát az egyetlen megmaradt szuperhatalom befolyásának korlátozása érdekében. Kína nemzetközi kapcsolatainak alakításában Európának sajátos szerep jut: Peking számára a fő szempont a kelet-ázsiai térség stabilitása, az ország szuverenitása és területi egysége, valamint a fejlődésének fenntartásához elengedhetetlen piacok, technológiák és energiaforrások biztosítása. Mindezek tekintetében az Egyesült Államokkal fenntartott viszony jelentősége elsődleges. Európa gazdasági ereje okán meghatározó befolyást élvez ugyan, de politikai és katonai értelemben nem nagyhatalom. Kína tisztában van az erejével, és nem is rejti véka alá. A kínai vélemény szerint „az EU gyenge, politikailag megosztott, katonai befolyása nincs. Gazdaságilag óriás ugyan, de nem félünk tőle, mert tudjuk, hogy az EU-nak nagyobb szüksége van Kínára, mint Kínának Európára." (Fox-Godement: 3. o.) 226 Külügyi Szemle
