Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai
Könyvekről Kína külpolitikáját elsősorban belpolitikai prioritások alakítják. Ilyen többek között a gazdasági fejlődés ütemének, a vezetés legitimációjának fenntartása és megerősítése szabad választások nélkül is. Azok a demokratizálás és a jogállamiság megteremtése irányában ható lépések, amelyeket Kína az elmúlt évtizedekben tesz, elsősorban a mindenkori kínai vezetés belső megfontolásokon alapuló érdekeit szolgálják. Pekingnek nem elsősorban az a célja, hogy a Nyugat kedvére tegyen. Európa elsősorban nem unióként, hanem egyes tagállamai révén ismert Kínában. Ez részben leértékeli, részben szétforgácsolja a kapcsolatot. Elgondolkodtató, hogy miközben a jelentős európai államok legfelső vezetői rendszeres vendégek Pekingben, néhány EU-tagállam nem tartja fontosnak a csúcstalálkozókon a legfelső szintű részvételt (csak egy példa: 2008 októberében, az ASEM 7., pekingi csúcstalálkozóján Németországot Angela Merkel kancellár képviselte, Magyarországot a külügyminiszter). A kínai vezetők belátják, hogy az unió belső reformja, a bővítéssel járó nehézségek sora, az egységes valuta bevezetése rengeteg energiát köt le, de méltatlan és megmagyarázhatatlan számukra az efféle differenciálás (Európa és hazánk számára meg haszontalan és káros - teszi hozzá a recenzens). Európa integrációja és a bővítés akadozó, de mégis eredményes folyamata számos tanulsággal szolgál. Song Xinning (Shambaugh-Sandschneider-Zhou: 174-186. o.) úgy véli, hogy Európa jelentős világgazdasági és politikai tényezővé válása a békés felemelkedés jó példája. A folyamatosan bővülő és fokozatosan integrálódó kontinens, a világ legbékésebb és stabilabb térsége Song szerint egy jövőbeni Kelet-ázsiai Közösség mintájául is szolgálhat. A szerző véleménye az, hogy az EU globális befolyásának várható növekedése nem megy a Washingtonnal fenntartott kapcsolatok és az Egyesült Államok nemzetközi pozíciójának rovására. A közös politikai értékrendre, társadalmi és gazdasági rendszerre épülő szoros transzatlanti viszonyt az európai és amerikai nemzeti érdekek különbözőségei sem károsítják jelentősen. Ráadásul az EU-tagországok közötti érdekütközések miatt az egységes európai Kelet-Ázsia-politika kialakítására a közeli jövőben nincs reális esély. Andrew Small, az amerikai German Marshall Fund kutatója megállapítja (Crossick-Reuter: 73-80. o.), hogy jelenleg az EU annak ellenére nem biztonságpolitikai tényező Kelet-Ázsiában, hogy Brüsszel tisztában van vele: a stratégiai kérdéseket illetően egy olyan térségben érvényesül az Egyesült Államok dominanciája, amelynek stabilitása létfontosságú az európai gazdaság növekedése szempontjából is. Small szerint ezzel együtt nem valószínű, hogy a közeli jövőben a helyzet megváltozna, és az unió aktív szerepvállalásra szánná el magát, hiszen egy ilyen lépés nyilvánvalóan Washington ellenkezését váltaná ki. Valószínűbbnek tűnik, hogy az EU hallgatólagosan támogatja az Egyesült Államok térségbeli katonai jelenlétét, hiszen a nyílt támogatás a Kínával fenntartott viszonyt károsítaná. Nyílt EU-Egyesült Államok együttműködésre csak akkor kerülne sor, ha Európa szerint a kínai katonai erő destabilizáló tényezővé válik. Small nem tartja ki2009. nyár 227
