Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Sz. Bíró Zoltán: Oroszország visszatérése: kockázatok és lehetőségek
Oroszország visszatérése: kockázatok és lehetőségek Sz. Bíró Zoltán A Szovjetunió felbomlását követően mind Moszkvában, mind Washingtonban felfokozott reményekkel tekintettek a két ország kapcsolatainak jövőjére. Orosz részről azt várták, hogy az Egyesült Államok súlyának és jelentőségének megfelelően fogja értékelni azokat az erőfeszítéseket és áldozatokat, amelyeket Moszkva tett, illetve hozott gazdaságának és politikai rendszerének átalakításáért. Az orosz elit nemcsak széles körű gazdasági segítségre számított, de arra is, hogy az önállóvá vált és önmagát demokratizáló Oroszország méltó helyet kap a demokratikus nemzetek nyugati közösségében. Washingtonban azt remélték, hogy az oroszországi politikai közösség rövid időn belül képes lesz politikai rendszerét demokratizálni, stabillá és kiszámíthatóvá tenni, gazdaságát pedig - az átalakulással járó kényszerű visszaesés után - gyorsan dinamizálni, és megfelelő intézményekben garanciát nyerő, teljes értékű piacgazdasággá alakítani. Amerikai részről persze számítottak arra is, hogy Moszkva - miközben legitim módon próbálja majd képviselni a saját érdekeit - közben a stratégiai jelentőségű kérdésekben, vagy legalábbis azok többségében, igazodni fog az Egyesült Államok magatartásához. Ezek a várakozások azonban nem igazolódtak egyik oldalon sem. Az Egyesült Államokban - és ez elmondható a Nyugat egészéről is - rövid időn belül az az uralkodó kép alakult ki a kilencvenes évek Oroszországáról, hogy ott a mindent átható káosz vagy „jobb esetben" a maffia uralkodik, a politikai önkény szorításából kiszabaduló társadalom pedig képtelen problémáinak megoldására, azt mások segítségétől várja. Oroszországban közben - ahol egyébként is sokan éreznek erős késztetést problémáik okát a külvilág rosszakaratával, avagy összeesküvésével magyarázni - nemcsak az elit egy részében, de a társadalom széles körében vált a kilencvenes évek végére meghatározóvá az a nézet, hogy mindenekelőtt a Nyugat, élén Washingtonnal, a felelős az orosz gazdaság drámai hanyatlásáért, a közrend felbomlásáért és azért a folyamatért, amelynek nyomán az orosz nemzeti javak jelentős része külföldiekhez került. És ez a képzet teljesen független volt attól, hogy mindez megfelel-e a valóságnak, avagy sem. Az orosz társadalom egyre nagyobb része volt ugyanis meggyőződve arról, hogy Oroszország 50 Külügyi Szemle
