Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Par ági Beáta határozatokat a végrehajtó hatalom rendszeresen figyelmen kívül hagyta, szükséges megerősítését halasztotta.62 A PH költségvetésében (1995-től) „meghatározó hányadot képviseltek bizonyos díjak és nem adójellegű bevételek," amelyek (1999-2000 folyamán) a teljes bevétel körülbelül 12 százalékát, a PH által helyben beszedett bevételek mintegy harmadát jelentették63. A pénz természetéből (helyettesíthetőségéből) adódóan a PNH Arafat számára részben saját, részben a Fatah hatalmi konszolidációjául szolgálhatott az átadott területeken. És ha a donorok csak részben finanszírozták is az ennek hátteréül szolgáló intézményrendszert, az első időszakban majdnem minden fizetést a Holst Fund (1994-1996) hónapról hónapra feltöltött költségvetéséből folyósítottak. A későbbiekben a palesztin fejlesztési „tervek" arra a feltételezésre építettek, hogy az összes többnyire infrastrukturális beruházásokban megtestesülő közbefektetést (tőke jellegű költségvetési kiadást) a donor közösség finanszírozza'64 és nem a PH által realizált saját bevételekből fedezik azokat.65 Izrael érdekei. Amint az oslói megállapodások szövegezésében is kifejezésre jutott, az izraeli kormány nem teljesen volt biztos abban, hogy mit is kíván a területekkel hosszú távon kezdeni. Nem csupán a kormánynak, de az izraeli közvéleménynek is szüksége volt néhány évre ahhoz, hogy elfogadja a különválás, adott esetben a (kontroll alatt tartható) palesztin állam létrehozásának szükségességét.66 És bár Izrael bátorította a donorokat, hogy ne vegyék túl „komolyan" sem az emberi jogokat érő sérelmeket, sem a palesztin gazdálkodás anomáliáit,67 a nemzetközi szereplők nem látták be, hogy amennyiben ezek a „taktikai" eszközök eredménytelennek bizonyulnak, akkor annak árát nem csak a szélsőséges ellenzék, de a PNH egész intézményrendszere fogja megfizetni. Alkalmazott eszközök, a segélyek csatornái, lehetséges hatások (1993-2000). Az intifáda kitörését megelőző időszak alapvetően három jellegzetességgel bírt: a donorok a Palesztin Hatóság létrehozásának első időszakában azok folyó kiadásait közvetetten finanszírozták; az erőszak-monopóliummal és biztonsággal összefüggő kérdésektől igyekeztek távol maradni; vagyis figyelmüket az utolsó években inkább olyan közbefektetések finanszírozására fordították, amelyek a civil infrastruktúra fejlesztését, helyreállítását szolgálták. A folyó költségvetési kiadások finanszírozása (1994-1997). A Palesztin Hatóság az izraeli civil adminisztrációtól átvett alapokon jött létre, majd a hatáskörök átvételét követően ez a relatíve egyszerű struktúra lényegében kormányzati intézményrendszerré nőtte ki magát.68 Miután a PH-nak átfogó, önálló költségvetése csak 1995-től volt, a donorok az első években Holst Fundon keresztül járultak hozzá a folyó kiadások finanszírozásához.69 1994 májusa és 1997 áprilisa között az alapba csatornázott források (236 millió USD) körülbelül 65 százalékát fordították a központi adminisztráció fizetéseinek folyósítására. További 12 százalék az önkormányzatok, egyetemek, iskolák és kórházak felszerelésére, illetve bérköltségére ment el.70 A biztonsági és polgári közalkalmazot82 Külügyi Szemle
