Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - M. Szebeni Géza: Egy "rendkívüli esemény" anatómiája
M. Szebeni Géza szerepel „bizonyos Galambos - Győr". A „szervek" nyilvántartásában szerepelt egy „Galambos Ireneus Ferenc nevű pap", aki Győrben a Nemzeti Tanács tagja volt, majd Nyugatra szökött, és a „disszidens fiatalok között folytat ellenséges tevékenységet. Kapcsolatban áll a Szabad Európa Rádióval, kémtevékenységet folytat Magyarország ellen müncheni fedőcímeken keresztül a SZER részére. Nagy Sándor szabadsága egy részét tiktokban Nyugat-Németországban töltötte, ezt Tóth „igen érdekesnek" találta, és kifejtette, hogy „Páter Galambos megállapíthatóan amerikai érdekeket szolgáló tevékenysége, az, hogy őt ismerte Nagy, Galambos tartózkodási helye és hogy Nagy titokban utazott Nyugat- Németországba négy napra, a General Motors amerikai cégnél történő alkalmaztatása s ott rövid három hónap után két hét szabadság elnyerése, az Ungarhilfével való kapcsolata s végül ezen amerikai képviselőkkel kialakult kapcsolata után egy akcióra történő előkészületek (fegyvervásárlás, a követség többszöri külső és belső szemrevételezése) arra mutatnak, hogy a banditatámadás mögött az USA aknamunkát kifejtő szervezetei vannak". Ráadásul szűkszavú adatok arra is mutatnak, hogy „a svájci rendőrségnek volt bizonyos tudomása az akcióról, de nem vett arról tudomást". A Tóth őrnagy által összetákolt összeesküvés-elméletnek fontos eleme Nagy Sándor „rendőrségi kapcsolata" és nyugat-németországi utazása. Nagy Sándor természetesen együttműködött a rendőrséggel, és ennek okát az értékelést végző Tóth őrnagynak is tudnia kellett volna, ha célja nem annak a koncepciónak az alátámasztása, hogy a követség elleni támadás egy szélesebb körű, az „amerikai imperialisták" által pénzelt és a svájci hatóságok által szekundált összeesküvés eredménye. Ugyanis 1957 decemberében a berni kantonban található Bielben (ahol Nagy is lakott, s a városkában igen nagyszámú magyar menekült talált otthonra) egy Méry László nevű, hazatérni készülő menekültet a szintén menekült, „hűtlenség" miatt Magyarországon 1950-ben tíz évre elítélt, és abból hatot leülő Farkas László brutális kegyetlenséggel agyonverte, majd kirabolta. Az ügyről ma is számos dokumentum található a levéltárban őrzött külügyi anyagok között,22 mely dokumentumok jóval a támadás előtt, 1958 első hónapjaiban készültek, és részletesen foglalkoztak a Méry-üggyel, Méry temetésével, a Méry édesanyjával folytatott beszélgetéssel stb. A svájci rendőrség a rablógyilkosság ügyében folytatott nyomozás során faggatta Nagy Sándort, akinek persze elemi érdeke volt, hogy „együttműködjön a rendőrséggel". Ezenkívül, menekült barátai között többnek is dolga akadt a rendőrséggel, s ez is közrejátszott abban, hogy a rendőrség látókörébe került. Nagy Sándort egy „alkalommal kihallgatták, és nála lévő különböző leveleket, névsorokat, címeket és jegyzeteket foglaltak le" - írja Tóth őrnagy. Ez a kihallgatás és Nagy Sándor titkos nyugat-németországi utazása nyilván azzal, a svájci rendőrséget is élénken érdeklő fejleménnyel állt összefüggésben, hogy Nagy Sándor szabadságharcos szervezetet hozott létre Svájcban (vagy akart létrehozni), s kereste a kapcsolatot a svájcinál erősebb és jobban szervezett nyugat-németországi kommunistaellenes magyar emigrációval. A svájciak számára egyáltalán nem kívánatos politikai szervezkedés oly 80 Külügyi Szemle
