Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában rök mediációs ambíciókat. 3. A rendezés elmaradása mindegyik fél számára jelentős költségekkel járhat. Washington továbbra is bizonytalan maradna a nukleáris program természetét illetően, az iráni regionális befolyás ellen történő fellépés pedig nehezíti a dolgát Irakban és Afganisztánban, hosszabb távon pedig az arab-izraeli konfliktus megoldása is problémás lehet. Irán óriási befektetésektől esik el, politikai elszigeteltsége valamelyest fennmarad (például a WTO-tagság hiánya), s pszichésen Teherán is bizonytalan maradna az amerikai szándékok természetét illetően. Törökországnak a kiegyezés hiánya a közvetlen szomszédságában jelent instabilitást, s ez veszélyezteti az Iránhoz fűződő energia- és gazdasági érdekeit. A közvetítés sikertelensége ráadásul még presztízsveszteséget is okozhat. 4. A tárgyalók közötti személyes ellentétekről nem nagyon lehet beszélni, mert például Obama és Ahmadinezsád még nem találkoztak személyesen. Erdogan és Ahmadinezsád között azonban, úgy tűnik, a viszony kiegyensúlyozott, s ez javíthatja a közvetítés esélyeit. Vagyis a vitában álló felek közötti politikai ellentéteken túlmenően egyelőre értelmetlen lenne bármiféle személyes ellentétről beszélni. Ez kétségtelenül a mediáció kialakulásának lehetőségét erősíti. 5. Végül láttuk, hogy Törökország a legtöbb szempontból megfelelő közvetítő lehet, aki jó időben próbálkozik - bár az időpont kedvező voltát még utólag is rendkívül nehéz megítélni. A jelenlegi fejlemények azonban némi előrelépést mutatnak a korábbi állapothoz képest,81 mert legalább kommunikáció van a felek között. Mindent összegezve tehát elmondhatjuk, hogy az Irán és Egyesült Államok közötti konfrontációban való török közvetítés hipotézisét részben alátámasztják a realitások, részben cáfolják. Ott feltételeinek minden empirikus tapasztalat megfelelni látszik - egyedül az iráni rezsim területi integritásának szavatolása, a rezsim biztonsági garanciájának kérdése lehet olyan pont, amely jelentős akadályt gördíthet a közvetítés útjába. Kérdés, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e ilyen jellegű garanciát adni - hiszen ez egy sor újabb kérdést vet fel (emberi jogok, belső érdekcsoportok az Egyesült Államokban, a szövetségesek véleménye). Amíg ez kérdéses, addig a török közvetítés lehetősége is az. Valószínűbb, hogy Ankara a már említett, tárgyalásokat elősegítő szerepben lép majd fel, ez kedvező lehet ugyan a tárgyalások beindításához, de kérdés, hogy menynyire lesz elegendő a vitában álló két fél közötti szembenállás végleges rendezéséhez. Törökország reális esélyekkel pályázik tehát a közvetítői posztra, de nem biztos, hogy ez a konfliktus végső megoldását is magával hozza. Amíg azonban nincsenek további információink a török közvetítés részleteiről, addig várnunk kell, vajon beigazolódnak-e a török közvetítéssel kapcsolatos feltételezések. 2009. tél 31
