Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Balogh István Jegyzetek 1 Jacob Bercovitch: „A Case Study of Mediation as a Method of Internationa) Conflict Resolution: The Camp David Experience". Review of International Studies, Vol. 12. No. 1. (1986). 47. o.; Andrew Kydd: „Which Side Are You on? Bias, Credibility, and Mediation". American Journal of Political Science, Vol. 47. No. 4. (2003). 600-601. o.; Saadia Touval: „Mediation and Foreign Policy". International Studies Review, Vol 5. No. 4. (2003). 2 Bercovitch: i. m. 45., 47. o. 3 Marvin C. Ott: „Mediation as a Method of Conflict Resolution: Two Cases". International Organization, Vol. 26. No. 4. (1972). 597. o. 4 Irán és Törökország kapcsolatában ez különösen fontos lehet. Ide kapcsolódik Fisher meglátása, ő a ciprusi konfliktusról szóló esettanulmányában leszögezi, hogy ott a hagyományos kezelési mechanizmusok nem működhetnek, mert identitások közötti összeütközésről van szó. Ronald J. Fisher: „Cyprus: The Failure of Mediation and the Escalation of an Identity-Based Conflict to an Adversarial Impasse". Journal of Peace Research, Vol. 38. No. 3. (2001). 5 Marieke Kleiboer: „Understanding Success and Failure of International Mediation". The Journal of Conflict Resolution, Vol. 40. No. 2. (1996). 361., 368-370. o. 6 William Zartman-Saadia Touval (szerk.): International Mediation in Theory and Practice. Boulder, CO: Westview Press, 1985. 15. o.; Jacob Bercovitch, J. Theodore Anagnoson és Donette L. Wille: „Some Conceptual Issues and Empirical Trends in the Study of Successful Mediation in International Relations". Journal of Peace Research, Vol. 28. No. 1. (1991). 15. o. Idézi: Kleiboer: i. m. 370. o. 7 Kydd elmélete értelmében az ideális közvetítő a vitában álló egyik féllel szemben elfogult, de lényeges információkkal rendelkezik a másik fél preferenciáiról is. Kydd: i. m. 607-608. o. 8 Zartman-Touval (szerk.): i. m. 8-9. o. Idézi: Kleiboer: m. 370. o. Ennek kapcsán megemlíthetők a Kissinger által az 1973-as közel-keleti konfliktus közvetítői szerepe során képviselt érdekek. Kydd: i. m. 600-601. o. 9 Touval: i. m. 10 Efraim Inbar: „Great Power Mediation: The USA and the May 1983 Israeli-Lebanese Agreement". Journal of Peace Research, Vol. 28. No.l. (1991). 82. o. A megállapítás a török közvetítés esetében különösen jelentős lehet. 11 Bercovitch: í. m. 44, 62. o. 12 Egy közvetítőnek nyilvánvalóan könnyebben tudnak a vitában álló felek engedményeket felkínálni, mint közvetlenül egymásnak. így a hazai érdekcsoportok és választók, illetve a külső szövetségesek felé is könnyebben „eladható" a kiegyezés. Ez azért lehet igen fontos, mert az egyezkedő feleknek mindig meg kell felelniük bizonyos érdekeknek. Ha az engedményeket egy közvetítőnek teszik, és nem közvetlenül az ellenfélnek, akkor fenntartható a „keménység" látszata, egyúttal lehetséges bizonyos engedmények biztosítása is (face-saving). A logikát 1.: Ott: i. m. 598. o. 13 „service activities" - pl. demilitarizált övezetek megfigyelése, fegyverszüneti szerződés felügyelete stb. Ott: i. m. 598. o. 14 Pl. a tárgyalások helyszínének és a kommunikációs lehetőségeknek a biztosítása stb. 15 Ott: i. m. 597-599. o. 16 Kleiboer: i. m. 367-369., 371. o. 17 Ott: i. m. 597., 599. o. 18 Bercovitch-Anagnoson-Wille: i. m. 8. o. Idézi többek közt: Jonathan Wilkenfeld, Kathleen Young, Viktor Asal és David Quinn: „Mediating International Crises: Cross-National and Experimental Perspectives". The Journal of Conflict Resolution, Vol. 47. No. 3. (2003). 281. o. 19 Lesley G. Terris-Zeev Maoz: „Rational Mediation: A Theory and a Test". Journal of Peace Research, Vol. 42. No. 5. (2005). 20 Moorad Mooradian-Daniel Druckman: „Mutually Hurting Stalemate or Mediation? The Conflict over Nagorno-Karabakh, 1990-1995". Journal of Peace Research, Vol. 36. No. 6. (1999). 724. o. 32 Külügyi Szemle
