Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Balogh István Törökország esetében a rendezés kudarca lehet a legnagyobb veszteség. Ez adott esetben a török presztízs csökkenéséhez vezetne. Persze nem valószínű, hogy a rendezés elmaradásával Törökországot vádolnák, ettől még a közelmúlt török diplomáciai „sikersorozat" megtörne, ha a közvetítés nem járna sikerrel Washington és Teherán között. A média és a szakirodalom is megkülönbözteti a közvetítést pusztán elősegítő, kissé passzívabb szerepet (facilitator) az aktívabb mediátori szereptől. Az előbbi formában inkább csak az érintkezést és a kommunikációt segítené elő, a második esetben már konkrét javaslatokat is tenne, és nyomást gyakorolna a felekre.66 Ekinci leszögezi, lehetséges, hogy a török közvetítési törekvésekben rejlő kudarc lehetőségét Ankara a passzívabb, a kommunikációt inkább csak elősegítő, de nem alakító szerepvállalással küszöbölné ki. így a potenciális nyeresége kisebb lenne ugyan, de adott esetben nem is tudna akkorát bukni. Látható tehát, hogy mindhárom félnek nagy költségeket okoz a rendezés elmaradása. Ez tehát inkább a közvetítés lehetőségének irányába mutat. A tárgyalók személyiségvonásai Mivel egyelőre csak egy potenciális lehetőséget elemzek, ezért nyilván nem határozható meg pontosan, hogy milyen szinten mely tárgyalók vesznek majd részt a közvetítésben. A legfelsőbb szintről annyit azonban elmondhatunk, hogy mindhárom állam vezetője markáns személyiség. Obama elnök karizmatikus politikus, óriási ambíciókkal - ezt kairói beszéde (egyenlő elköteleződés az arab és izraeli oldallal szemben) és az Irán felé történő nyitása is bizonyítja. Több hír is napvilágot látott, amelyekben intellektuális és szellemi képességeit méltatták, ugyanakkor az önbizalomnak sincsen hiányában.67 Erdogant populistaként és autoriterként tartják számon, aki hagyja, hogy érzelmei vezéreljék.68 Az is lényeges, hogy számos esetben képes volt nagy áttörést elérni Törökország élén - gondoljunk csak a török-örmény megegyezésre vagy a regionális kapcsolatok javítására. Ahmadinezsád elnököt is általában populistának és konfrontatívnak tartják, aki radikális álláspontjáról ismerszik meg. Az iraki-iráni háború veteránja, és egyes források szerint titkos műveletekben is részt vett a háborúban.69 Vagyis három erős személyiségről van szó, s ez akadály is lehet. Korábban esett szó azonban arról, hogy a konfliktuskezelés lényege a változtatás - változtatás a felek felfogásán, percepcióin, környezetén stb. Ha Törökország képes ennek terhét felvállalni, akkor a kedvezőtlen személyiségjegyek ellenére lehetséges a közvetítés. Annál is inkább, mert ha egyszer a politikai akarat már megvan a párbeszédre, akkor a közvetítés nem marad el - ezen a vezetők politikai-pszichológiai profilja lényegesen nem változtat. 28 Külügyi Szemle
