Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában A megfelelő időben fellépő, megfelelő képességekkel rendelkező közvetítő Az elméleti részben felsorolt ideális közvetítői tulajdonságok és funkciók alapján egyelőre úgy tűnik, hogy Törökország minden tekintetben képes betölteni e szerepet, eltekintve az eddigi potenciális akadályoktól. Ezek nem is annyira Törökország belső vonásainak következményei lennének, hanem strukturális okok függvényei (például a tárgyalások napirendje), vagyis nem kizárólag Törökországtól függenek. Önmagában tehát Ankara megfelelő közvetítő lenne, ehhez a szerephez földrajzi szempontból kitűnő helyzetben van. Pontosan abban az eurázsiai geopolitikai metszéspontban fekszik, amely a nemzetközi és transznacionális politikai, gazdasági és energiakapcsolatok szempontjából bolygónk egyik legmeghatározóbb térsége. Uniós tagjelölt és a NATO tagja, de mégis közel-keleti, muszlim, ám ugyanakkor szekuláris ország. Törökország „európaibb" a legtöbb térségbeli államnál, de kultúráját és identitását tekintve mégis „elég közel-keleti" ahhoz, hogy mindkét oldalt megértse. Ráadásul a térségben talán ez a nemzet bír történelme révén a legközvetlenebb tapasztalatokkal a Nyugat viszonylatában. Az Egyesült Államoknak nyilván vonzóbb lehet egy olyan nemzet közvetítő szerepe, amely átvitt értelemben „közelebb áll" Európához - és így a Nyugathoz -, mint a legtöbb közel-keleti állam. Ankara időről időre hangsúlyt fektet az iszlám identitásra, kiemeli, hogy bár a közel- keleti térségben az atomfegyverek jelenléte elfogadhatatlan - ezen valószínűleg inkább Izraelt érti -, a békés célú nukleáris energiához azonban mindenkinek joga van. Erdogan hisz abban, hogy Irán programja valóban békés, de elfogadja a nyugati aggályok legitim voltát is.70 Jelezni kívánja Teheránnak, hogy hisz az iráni rezsimnek, de a nukleáris programjának természetére vonatkozó részletek nem meggyőzők.71 Általában nagyon visszafogott és diszkrét az iráni nukleáris kérdés kapcsán, ennek fenntartása és a felek, különösen Irán bizalmának megőrzése érdekében olykor tagadja is, hogy valójában közvetítői tevékenységet végez.72 A diszkréció kulcsfontosságú a felek megalázásának elkerülése érdekében, vagyis Teheránnak könnyebb Ankara felé engedményeket tennie, mint közvetlenül az Egyesült Államoknak (face-saving), így mindkét fél továbbra is hitelesnek bizonyulhat saját választói és belső érdekcsoportjai előtt.73 Törökország tehát mindkét irányban egyenlő távolságot kíván fenntartani, vagyis függetlenségre törekszik, és úgy tűnik, ez mindkét fél számára elfogadható.74 A török identitás viszont tökéletesen alkalmassá teszi Ankarát arra, hogy Kydd elmélete alapján Irán irányában némiképpen elfogult közvetítő legyen, és pontosan emiatt hitelesen tudja közvetíteni az Egyesült Államokkal kapcsolatos információkat.75 Törökország egyrészt „félig-meddig" az euroatlanti integráció résztvevője, másrészt azonban vitális érdekek fűzik Iránhoz. A két állam közös határa mintegy 310 mérföld hosszú. A közöttük zajló kereskedelem volumene 2000 és 2005 között egymilliárd USD2009. tél 29
