Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Háda Béla: Pakisztán "muszlim atombombája" - kényszerek és kockázatok
Pakisztán „muszlim atombombája" — kényszerek és kockázatok felelőtlen elemek kezébe kerülnek, akik nem mérlegelik a helyi társadalmak jövőjével kapcsolatos szempontokat. Nem mellesleg azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy az indiai fenyegetés tézise pakisztáni szemmel nem valami ködös filozófia, hanem valós történelmi élményeken és tapasztalatokon nyugszik. Ezek sorában egyebek mellett ott találhatjuk a gyarmati terület állami kettéosztását kísérő, százezernyi áldozatot követelő véres összetűzéseket, vagy például az indiai kormányzat szerepét Kelet-Pakisztán elszakadásában. E ponton (is) fontos tehát emlékeztetnünk rá, hogy a két ország között kialakult viszonyért egyik fél felelőssége sem kizárólagos, és noha e nexus valóban kockázatok forrása, nem feltétlenül kell fegyveres konfliktushoz vezetnie. A nukleáris elrettentés igénye az atomhatalmak megszokott törekvése. Minthogy az atomfegyver már megszületésének pillanatában katonai eszközből politikai eszközzé válik, az alkalmazása semelyik fél szemében nem kívánatos. Az elrettentés a védelempolitika gyakorlatában éppen a bevetés elkerülését szolgálja, tehát semmiképpen nem nevezhető szélsőséges, kockázati tényezőnek. Mindez egyébiránt már a korábban vázolt erőviszonyok miatt is a nukleáris fegyverkezés filozófiájának központi eleme lett Iszlámábád számára.40 Az ország iszlám identitása sokak szemében szintén gyanakvásra ad okot. Pakisztán esetében azonban a vallási elem a nemzeti önmeghatározás alaptényezője, amely - mint utaltunk rá - az ország létrejöttében is meghatározó szerepet játszott. Eltérően az Indiai Nemzeti Kongresszus által hivatalos rangra emelt területi nacionalizmus gondolatától,41 Pakisztánban az „iszlám nemzet" létezésének tézise lett az állami ideológia fundamentuma.42 Hiányában az ország létjogosultsága is megkérdőjeleződhetne, minthogy főként az iráni eredetű pastun és beludzs lakosság körében az etnikai nacionalizmusnak és ennek talaján állva a szeparatizmusnak is erős eszmei hatása van. Noha az iszlám vallásban való közösség nemzetformáló ereje már Banglades, az egykori Kelet-Pakisztán 1971-es elszakadásakor egyértelműen megkérdőjeleződött, Iszlámábádban máig központi jelentőségűnek tekintik. Jóllehet a nemzeti lét ekképpen való felfogása idegenül hat az európai nemzetfogalmak tükrében, nyugati szemmel - minden viszonylagos sikertelensége ellenére is - jelenleg a legjárhatóbb útnak tűnik Pakisztán számára. Ez az állameszme - különösen annak mérsékelt felfogása - biztosíthatja az ország területi integritását, amelynek figyelembevételével a regionális biztonság szempontjából sem célszerű elvitatni a legitimitását. A Pakisztáni Iszlám Köztársaság kudarcos fejlődéséről, egyes területeken pedig egyenesen a fejlődés hiányáról szóló nagy mennyiségű és folyamatosan frissülő szakmai anyag világos képet fest arról, hogy az ország sem gazdasági, sem társadalmi, sem pedig politikai téren nem képes felmutatni a nagyhatalmi szerepvállalás feltételeit. Az atomhatalmi státus ugyanakkor mindenképpen a nemzetközi közösség egyik kiemelten fontos tagjává teszi. Ez az ellentmondás alapvetően kedvező helyzetet teremt az ország politikai és katonai elitje számára, mivel egyszerre erősíti belső pozícióit és biztosítja a kül2009. tél 11
