Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Háda Béla: Pakisztán "muszlim atombombája" - kényszerek és kockázatok
Pakisztán „muszlim atombombája" - kényszerek és kockázatok 11. után. A Nyugathoz erősebben orientálódó iszlámábádi kormánynak, az ebből adódó stratégiai, diplomáciai és gazdasági előnyök érdekében, tartózkodnia kellett az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek biztonsági érdekeit sértő vállalkozásoktól. Ennek megfelelően az országnak a nukleáris erő szerepével kapcsolatos eddigi (transzparens) megnyilvánulásai az általános gyakoriablak megfelelően nemzetállami szintű védelmi célokat fogalmaznak meg, és nem utalnak az iszlám világgal szembeni speciális kötelezettségre. A Tiszták Országának társadalmi és politikai életét azonban számtalan olyan vonás jellemzi, amelyek további aggodalomra adhatnak okot az atomtitok sorsát illetően. Ezek közül a leggyakrabban a fegyveres testületek már említett túlhatalmát és a belpolitikai viszonyok képlékenységét szokták emlegetni, amelyek a központi intézmények és velük a pakisztáni állam működésképtelenné válásával fenyegetnek. Az állami kontroll esetleges meggyengülése - és ezzel összefüggésben az ország területi integritásának felbomlása - elvben kétségkívül bizonytalanná teheti a nukleáris eszközök sorsát. A gyakorlatban azonban minden a fegyvereket őrző hadsereg állapotától és cselekvésétől függ egy ilyen helyzetben, ez a testület viszont már több ízben bizonyította a többi állami intézményhez képest jóval erősebb intaktságát és akcióképességét. Fontos megjegyeznünk azt is, hogy a pakisztáni állam felbomlásához fűződő várakozások napjainkban nem többek spekulációknál. A térségben jelen lévő valamennyi hatalmi tényező - beleértve az ősellenségként aposztrofált Indiát - ugyanis egyaránt az ország fennmaradásában érdekelt. Mindez természetesen igaz az Egyesült Államokra is, amely afganisztáni erőfeszítéseiben továbbra is kiemelkedő katonai partnerként számít Pakisztánra. E stratégiai érdek - mint ahogy azt Washingtonban is megállapították - jól érzékelhetően maga mögé utasította az Iszlámábáddal szembeni politikai fenntartásokat.33 Az elmúlt években kialakult amerikai-pakisztáni gazdasági kapcsolatok, valamint a terrorizmus elleni harc elősegítésére érkező pénzügyi támogatás azonban igen fontossá vált az iszlám köztársaság számára. A nemzetgazdasági érdekek pedig mind Pervez Musarraf tábornok kormánya, mind a 2008. februári választásokkal hatalomra került polgári kabinet szemében kívánatossá tették Washington jóindulatát.34 Ez még akkor is igaz, ha a pakisztáni társadalom legnagyobb, a felmérések szerint 80 százalékot is meghaladó része kezdettől fogva mély ellenérzésekkel szemléli a térségbeli amerikai törekvéseket.35 A területi dezintegráció rémképe mellett azonban egyre gyakrabban és kézzelfoghatóbban sejlik fel egy más típusú fenyegetés, a politikai extrémizmus térnyerésének veszélye. Pakisztánban az 1980-as évek végétől fokozatosan megerősödött egy nyugati fogalmak szerint is egyre inkább polgári értékszemléletű, urbánus életmódot folytató társadalmi középréteg. Állapjainkban már mintegy 50 százalékkal képviselt városi lakosság széles rétegeit nem hagyták érintetlenül a modern tömegkultúra és a globalizálódó világ értékformáló hatásai. A fiatal társadalom egyre nagyobb részének van igénye a liberálisabb életmód és a demokratikusabb megoldások, valamint a jogállamiság iránt.36 A 2008. februári választások óta azok a csoportok dominálják a belpolitikai 2009. tél 9
