Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Kassim Bouhou: A gazdasági reformok Algériája: hajlam a befejezetlenségre
Folyóiratszemle Az 1986-ban bekövetkezett olajárzuhanás miatt Algéria devizabevételeinek mintegy felét veszítette el, és sokak szemében romba dőlt a gondoskodó államba vetett hit. A liberalizmus szele - a többi kommunista államhoz hasonlóan - Algériát is megérintette 1988-ban. A rendszerből kiábrándult tüntetők ellepték a városokat, és a megtorlásokban mintegy ötszázan, főként fiatalok, veszítették életüket. Az algériai gazdaság és politika történetében bekövetkező fordulat egybeesett a kétpólusú világ felbomlásával. Az uralkodó párt, az FLN tagjainak egy része - a kormány megszorító intézkedéseivel szemben fellépő tömegek elégedetlenségét kifejezve - demonstrációt szervezett az államszocializmus ellen, követelve a gazdaság liberalizációját. Mivel ennek az irányvonalnak sikerült felülkerekednie, Chadli elnök és Mouloud Hamrouche miniszterelnök kísérletet tettek arra, hogy megszabadítsák a gazdaságot bürokratikus béklyóitól. A gazdaság liberalizációjához a Les Cahiers de la réforme (Reform-füzetek) nyújtottak elméleti útmutatást; fő célként tűzték ki a pénzügyi források decentralizációját, a magán- vállalkozások ösztönzését és a nemzeti valuta megerősítését. Ám néhány marginális technikai intézkedés és pár ígéretes külföldi beruházás (Peugeot, Rhone Poulenc, Fiat) kivételével nem történt áttörés a reformok terén. Az adósságszolgálat, amely az 1990- es évek elején az exportjövedelmek 75 százalékát nyelte el, elriasztotta a nemzetközi befektetőket. A gazdasági csődtől és a politikai zavargásoktól sújtott ország irányítása a hadsereg kezébe került, amely végül beletörődött abba, hogy a költségvetést alávesse az IMF szigorú feltételeinek. Külföldi hitelei átütemezésének feltétele egy strukturális reformprogram bevezetése volt. Az iszlám erők felülkerekedésétől és a népi felkelés kiszélesedésétől tartva a Nyugat negyvenmilliárd frankkal segítette az algériai hadsereget. Az IMF-hitelek kétségkívül oroszlánszerepet játszottak az algériai gazdaság dinamizmusának élénkítésében és modernizációjában. Egy évtized alatt (1998-2008) az összes makroökonómiai mutató (infláció, fizetési mérleg, növekedés, bruttó nemzeti termék és külkereskedelem) pozitívvá vált. Ennek ellenére a gazdaság alapvető problémái változatlanok maradtak. Az ipari termelés piacgazdaságba való integrálása nem kielégítő, az élelmiszerimport nagy ütemben nő (2007 és 2008 között több mint hatvanszázalékos bővülést mutatott), a kőolaj- és földgázkivitelen kívüli export továbbra is elenyésző, ezenkívül a feldolgozóipar sem kapott szárnyra. A strukturális reformok nem jártak együtt olyan globális átalakításokkal, amelyek lehetővé tették volna az igazi verseny kialakulását és az ipart uraló néhány iparmágnás monopóliumának felszámolását. Ezek a nagyvállalatok képtelenek arra, hogy felszívják azt a majdnem háromszázezer új munkanélkülit, aki évente a munkaerőpiacra kerül. Az algériai külkereskedelem sikeres liberalizációja is rámutat, hogy csupán a tranzakciók, nem pedig a struktúrák liberalizációjáról van szó. Az állami szubvenciókra szoruló kis- és középvállalkozásokat megfojtják az újonnan érkezett külföldi konkurensek, amelyeket a nagyarányú fiskális és vámkedvezmények csalogattak az országba. A centralizációra való hajlam nem sokat változott, erről a reformok koordi2009. ősz 227