Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Kassim Bouhou: A gazdasági reformok Algériája: hajlam a befejezetlenségre
Folyóiratszemle nációjával foglalkozó algériai miniszter így beszél: „Egyáltalán nem magától értetődő megtagadni olyan dolgokat, amelyeket harminc éven át imádtunk, és elfogadni egy eddig megvetett rendszert." Úgy tűnik tehát, hogy az államhatalom a saját jó szándéka ellenére alkalmazza a reformokat. A gazdasági reformok negatív társadalmi hatása szemmel látható: a vásárlóerő csökkenése, a fiatalok munkanélkülisége, a középosztály elszegényedése mind erről árulkodik. A piacgazdaság megjelenése alaposan megtizedelte az 1994 előtt főként állami funkcionáriusokból álló középosztályt. A 2004-ben tanulmányi útra érkező francia szociológus, Marc Cote megdöbbenve tapasztalta „a társadalmi és gazdasági különbségek fokozódását", és úgy véli, hogy az ország kettészakadt egy gazdag és egy szegény Algériára. A jelenleg 15 százalékos munkanélküliség aránya - az újonnan városokba költöző és a frissen diplomázott fiatalok munkaerőpiacra érkezésével - évről évre romlik. Nekik nem marad más alternatíva, mint a kivándorlás vagy a második gazdaság. A feketekereskedelem gyakorlatilag mindenre kiterjed; egy 2005-ben végzett becslés szerint az informális gazdaság a bruttó nemzeti termék 16-17 százalékát képviseli és az aktív népesség több mint ötven százalékát foglalkoztatja. Az „elbazárosodásnak" köszönhetően egy jómódú réteg jelent meg, amely pénzét külföldre menekíti vagy ingatlanügyletekben kamatoztatja. Az olajgazdaság terén elért pozitív fejlemény, hogy Algéria sikeresen megnyitotta e szektort a verseny előtt. A kedvező biztonsági környezet lehetővé tette Bouteflika kormányának, hogy olyan törvényeket fogadtasson el, amelyek új beruházókat vonzanak a gazdaság e kulcsfontosságú területére. A szénhidrogénekről szóló, 2005-ben hozott törvénynek köszönhetően új partneri kapcsolatok alakultak ki, nőtt az ágazatban részt vevők száma, ami segítette a modernizációt és az új kiaknázható területek feltárását. Ám az energetikai források privatizációját a politikai osztály egy része fanyalogva fogadta, és azzal vádolja a kormányt, hogy külföldi lobbik kezébe juttatja az erőforrásokat; valamint azzal, hogy kiszolgáltatja az államot Washington és az EU neoliberális érdekcsoportjainak, amelyek ennek fejében támogatják Algéria felvételét a Világkereskedelmi Szervezetbe. Amint látható, a kőolaj önmagában nem elég a boldogsághoz. A hatalmas kőolajbevételek és az alacsony életszínvonal közötti ellentmondás az algériai reformok befeje- zetlenségére figyelmeztet. A gazdaság liberalizációs törekvései nem teremtették meg az igazi gazdasági fellendülést, a bürokratikus törvényhozás gyakran elriasztja a vállalkozókat. További strukturális reformokra lenne szükség, amelyek segítenék a kis- és középvállalkozásokat, valamint a szűk tengerparti körzeten kívül az ország többi régiójának fejlődését is támogatnák. A jelenlegi pénzügyi válság és a „kőolaj utáni időkről" folytatott elmélkedések talán ösztönzőleg hatnak erre a folyamatra. Füsti Molnár Zsuzsa 228 Külügyi Szemle
