Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Variációk konfliktuskezelésre érzékelte, hogy a válaszjegyzékben a magyar külügyi vezetés meglehetősen mérsékelt hangnemet ütött meg, és érezhetően el kívánja kerülni a probléma további kiélezését. A magyar kormány - Fischer szerint - nem érdekelt benne, hogy a két ország viszonyát még jobban megterhelje. A jegyzék átadásakor állítólag szóban is kifejezésre juttatták, hogy fontosnak tartják a tárgyalások folytatását, és készek a baráti kapcsolatok elmélyítésére. A keletnémet külügyminiszter javasolta, hogy álljanak el a viszontjegyzéktől, mivel az NDK álláspontja ismert, és a magyar érvek nem adnak semmi okot rá, hogy azon módosítsanak. Indítványozta egyúttal, hogy a felajánlott tárgyalókészségre pozitívan reagáljanak, aktiválják a politikai szintű kapcsolatokat (legalább miniszterhelyettesi szinten), és még az NDK megalapításának 40. évfordulója előtt kezdjenek tárgyalásokat valamelyik fővárosban.72 Az első magas szintű találkozó szeptember 22-én zajlott le Budapesten Gerhard Schürer, az NDK tervhivatalának (Staatliche Plankomission) elnöke és Németh Miklós miniszterelnök között. Németh a bősi vízerőmű ügyét tárgyaló minisztertanácsi ülést szakította félbe, hogy Schürert fogadja, s ezt nem mulasztotta el vendége tudomására hozni. Schürer a hosszú távú gazdasági együttműködés felvetését követően - Fischer előzetes utasítására és jóváhagyásával - előhozakodott a szeptember 12-i jegyzékkel, ismételten figyelmeztetve Némethet az 1969-es megállapodás betartására. A keletnémet vezetés problémák iránti érzéketlenségét mutatja, hogy Schürer az NDK-val szemben gondosan és hosszú távon előkészített lejárató kampányt tartotta minden baj okának. Mint mondta, Berlint nyugtalanítja, hogy Magyarország az európai együttműködés ellen dolgozó és az emberi jogok jelszava mögött emberkereskedelmet folytató nyugatnémet politikai erők bűvkörébe került. Filippikája végén sürgette, hogy Magyarország térjen vissza a régi gyakorlathoz, ne asszisztáljon az emberkereskedelemhez, és ne avatkozzon be az NDK belügyeibe. Németh azzal védekezett, hogy az utóbbi időben egyedül Romániából harmincezer ember települt át Magyarországra, s az ellátásuk óriási terhet ró az országra. Ebben a helyzetben megoldhatatlan lett volna a menekültek újabb tömegeit ellátni. Visszaküldésük pedig belpolitikai okokból szintén elképzelhetetlen volt. Hangsúlyozta, hogy a megoldás a két német állam kezében van, egyúttal felhívta Schürer figyelmét arra, hogy a szerződés megkötése óta jelentősen megváltozott a helyzet, ennek ellenére Magyarország nem mondta fel azt, csak két pontjának betartását függesztette föl. A találkozóról szóló feljegyzés szerint Németh kijelentette, hogy ezt átmeneti intézkedésnek tartja, egyszersmind jelezte, hogy a parlament részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy a hasonló megállapodásokat nyilvánosságra hozza. Az előreláthatóan október folyamán elfogadandó új alkotmány pedig valamennyi ilyen jellegű szerződés aláírását a törvényhozás beleegyezéséhez köti. Schürer érdeklődött a magyar döntés visszavonásának időpontja felől, mire Németh annyit közölt, hogy a határ nem maradhat örökre nyitva. A megoldást mielőbb meg kell találni, nem csupán az NDK-val, hanem azokkal a szocialista államokkal (Szovjet2009. ősz 177
