Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Tóth Imre unió, Csehszlovákia és Románia), amelyekhez hasonló szerződés köti Magyarországot. A magyar miniszterelnök egy oldalvágással azt is a német politikus értésére adta, hogy a körülmények kifejlődéséhez a hecckampányon kívül egyéb okok is hozzájárultak, amelyek nyilvánvalóan a keletnémet vezetést is elgondolkodtatják. O maga mindenesetre tragikusnak tarja, hogy fiatalok tömegei akarják elhagyni hazájukat.73 A határnyitás és a menekültkiáramlás látszólag nem ingatta meg az NDK hatalmi apparátusának magabiztosságát és a mozdulatlanságba vetett szilárd hitét. Hasonló mentalitás jellemezte a kelet-berlini külügyi apparátus vezetőit is. Fischer külügyminiszter október 2-án javasolta Erich Honeckernek, az NSZEP főtitkárának, hogy folytassák a tárgyalásokat a magyar kormánnyal. Fischer Némethnek a határ nyitva tartásával kapcsolatos kijelentésére és deklarált tárgyalókészségére apellált, indítványozva, hogy Harry Ott helyettes külügyminiszter sürgősen, még az MSZMP október 5-én kezdődő kongresszusa előtt kezdjen megbeszéléseket Budapesten.74 Az Ott számára előírt tárgyalási irányelvek között megjegyezték, hogy az 1969-es szerződés egyes pontjainak ideiglenes hatályon kívül helyezése tovább ösztönzi a keletnémet lakosság egy részét, hogy a helyzetet kihasználva Nyugatra szökjön. Ezért továbbra is kérik a korábbi helyzet visszaállítását, remélve, hogy az október 15-én hatályba lépő menekültkonvenció pontjait állampolgáraikra nem vonatkoztatják. Az inkább ultimátumhoz hasonlító tárgyalási vázlatban kezdeményezték, hogy a magyar fél akadályozzon meg minden olyan gyülekezést, amely alkalmat adhat a keletnémetek kiutazásának kikényszerítésére. A magyar kormány vállalja, hogy támogatja az NDK követségének képviselőit, illetve egyéb megbízottakat a keletnémet állampolgárokkal történő akadálytalan kapcsolat- tartásban. Az MfAA részéről kezdeményezték, hogy a szerződés újbóli életbe lépéséről közös sajtóértekezleten, a médián keresztül tájékoztassák a világot, elsősorban persze az NDK állampolgárait.73 A tárgyalási koncepciót mindazonáltal elsősorban az NSZK ellen irányozott vádakra alapozta a kelet-berlini külügyminisztérium. A vádaskodások középpontjában az NDK stabilitásának megbontása és a Varsói Szerződésen belüli szövetségi kapcsolatok megingatása állt. Az Mf AA igyekezett a magyar felet ráébreszteni arra, hogy Bonn revansista politikája nem csupán a szocialista társadalmi és politikai rendszerre jelent veszélyt, hanem kockára teszi az európai stabilitást és a második világháború után kialakult területi és politikai status quót azzal, hogy keleti határait az Odera-Neisse vonaláig igyekszik kitolni.76 Harry Ott október 3-án és 4-én a fenti direktívák alapján egyezkedett Horn külügyminiszterrel, Kovács László államtitkárral és Őszi István miniszterhelyettessel. A magyar tárgyalók kifejtették, hogy a jelenlegi ex lex állapot nem tartható sokáig, ám nem mutattak hajlandóságot a status quo ante visszaállítására. A határ újbóli lezárását belpolitikai okokból nem vállalhatták. Készségesnek mutatkoztak ugyanakkor arra, hogy a nyitott határ fenntartása mellett módosítsák az 1969-es szerződés kényes és túlhaladott pontjait. Az erről tudósító, szignó nélküli keletnémet feljegyzés szerint a magyar fél 178 Külügyi Szemle
