Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Variációk konfliktuskezelésre tekintéssel és tapintattal igyekezett kezelni. A külügyminisztérium több megoldással is próbálkozott a megoldás kikényszerítésére. A határozott fellépést konciliáns megoldásokkal kombinálták. Hajlandók voltak arra is, hogy politikai impulzusokkal sürgessék a magyar vezetés lépéseit. A simulékonyabb közeledésmód részeként kilátásba helyezték az NSZK és Magyarország közötti vízumkényszer eltörlését, amit magyar részről már többször kértek a bonni vezetéstől. A megoldás abból a szempontból is előnyösnek látszott, hogy a magyar hatóságok így nem hivatkozhattak arra, hogy a nagykövetség által kiállított útlevéllel rendelkező keletnémetek kiengedését érvényes beutazási vízum hiányában tagadják meg.36 A bonni diplomácia úgy látta, a magyar kormány - helyesen - igyekszik elkerülni, hogy az NDK-nak ürügyet szolgáltasson a Magyarországra történő beutazások korlátozására, eközben viszont túlságosan is előzékeny magatartást tanúsít Berlin irányában. Ezért is siettették az főbiztosság budapesti irodájának mielőbbi megnyitását. A magyar külügyminisztériumból származó bizalmas információk szerint azonban erre - az NDK- val fennálló kényes helyzet miatt - csak kevés esély mutatkozott. Ráadásul a Külügynek a Belügyminisztérium keményvonalasaival szemben kellett érvényesítenie az akaratát.37 A nyugatnémet vezetés megbízta budapesti nagykövetét, hogy vegye fel a kapcsolatot Hockéval, és bizalmasan közölje vele a nyugatnémet kormány aggodalmait, valamint azt, hogy a keletnémet menekültekről való gondoskodás, illetve az egész probléma prioritást élvez a német külpolitika számára. A bonni instrukciók szerint meg kellett győzni a főbiztost, hogy a kérdést mielőbb és lehetőleg csendben rendezzék. Ennek feltétele volt az UNHCR-iroda megnyitása. A szervezet anyagi helyzete miatt azonban ez egyelőre kilátástalannak látszott. A külügyminisztériumban abból a feltételezésből indultak ki, hogy az ENSZ menekültügyi hivatala nem fog kitérni az egyik legfontosabb befizetőjének kérése elől, ám közvetlen vagy indirekt formában anyagi hozzájárulást fog kérni Bonntól. A minisztériumban lezajlott belső egyeztetés során megvizsgálták annak kérdését, hogy mekkora összegű kiegészítő támogatást tudnak nyújtani a hivatalnak, és ezt milyen jogcímen lehetne megtenni. Felmerült annak a lehetősége, hogy 1990 végéig finanszírozzák a budapesti iroda működését. Előzetes kalkulációk szerint ennek költségei mintegy félmillió márkára rúgtak. Később azonban már milliós nagyságrendű kiadásokról esett szó. Az államtitkárnak készült feljegyzés szerint az Auswärtiges Amt belső pénzeszközei nem voltak elegendők a szükséges összegek átcsoportosítására, ezért meg kellett vizsgálni alternatív források bekapcsolásának lehetőségét, a belügyminisztérium és a belnémet minisztérium (BMB) bevonásával.38 A megoldást nehezítette, hogy a nyugatnémet kormány és a főbiztosság kapcsolata nem volt éppen a felhőtlen. Az UNHCR egyik sajtóorgánuma nem sokkal korábban ugyanis bírálta Bonn menekültpolitikáját, s emiatt a belügyminisztérium korlátozta a hivatallal való együttműködést, és bojkottálta rendezvényeit. A feszültség állandósulása viszont nem szolgálta a német külügyi vezetés általános és aktuális érdekeit. A tár2009. ősz 167
