Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Balti régió: a kisállami projekt A diskurzus tehát hat a „terepen" is, még ha sokszor nagy nehézségekkel találkozunk a mindennapi megvalósításban, mivel a sok szervezet csapdába ejtheti egymást. A Balti régió jövője Létezik-e tehát a Balti régió? Az elméleti keretek és a kutatás után láthatjuk, hogy létezik egyrészt egy biztos politikai akarat, és nemcsak a Balti-tenger partján fekvő országok részéről, hanem a kissé távolabbi országokban is. Ezt kifejezi a diskurzus, a sokféle regionális szervezet, és az EU részéről is érezhető a támogatás. Világossá vált a diskurzus alapján, hogy a vizsgált országok baltinak érzik magukat, és az nem vonatkozik kizárólag az úgynevezett balti államokra, azaz Észtországra, Lettországra és Litvániára, ez ma már egy sokkal szélesebb identitás. Emellett a balti identitás gyakran többes identitások része. A „másik" megjelenése a diskurzusban jó jelzője annak, hol kezdődik a „mi", ez pedig nyomon követhető a diskurzusban. Érdekes látni, hogy a „másik" egyrészt a sokak által vágyott EU-ra is vonatkozik, másrészt pedig a regionális szervezetekben is részt vevő Oroszországra. Oroszország felé, még ha pozitívan beszélnek is róla, akkor is megmarad egy távolságtartás. Mindemellett úgy tűnik, hogy Oroszországnak sincs ellenére annak, hogy ez így van. Az EU-hoz való hozzáállás sokkal érdekesebb. A 21. század kezdetén a „mi-ők" hozzáállás némileg logikus volt a tagjelölt országok részéről, hiszen „ők azok, ahová mi is tartozni szeretnénk". A csatlakozás után azonban az „ők" az unió kapcsán az EU nagy államai felé nyilvánul meg. Ez az uniónak nem jó jel, de a regionális identitást erősítheti. Azt is láthattuk, hogy ez igazán dinamikus régió, és nem azért, mert mindenki ezt tartja róla, hanem mert valóban sokat változott, fejlődött 2000 óta. Az időszak elején egy olyan Balti régiót láttunk, amely magában foglalta Norvégiát és Izlandot is. Később az Európai Unió hatására egy másik megközelítés is megjelent, amely akár Fehéroroszországot is magába foglalta, és általában nagyobb a hangsúly a keleti medencén. Emellett a régió dinamikussága látszik abban is, hogy a régió határai nem biztosak, és nem feltétlenül esnek egybe országhatárokkal. Az egyetlen kivétel talán Lengyelország, amely kis elköteleződést mutat ugyan a régió iránt, mégis teljes mértékben belefoglaltalak a régióba. Fehéroroszország helye a régióban kétséges, helye inkább az Európai Uniónak köszönhető, és inkább az unió demokratizáló hatásának erősítésére vonatkozik. Norvégia helye szintén kérdés, bár Svédországhoz való szoros kötődése bevonhatja. Mint láttuk, a földrajzi közelség meghatározó egy régió kialakulásában, és itt a Balti-tenger jó szervező erő. Nem csoda tehát, hogy 2007-re a balti-tengeri régió eszméje lesz meghatározó, ami magába foglalja érthető módon a part menti országokat, és ezen 2009. ősz 137
