Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Balti régió: a kisállaim projekt A zsanér, a stílus és a reprezentáció együtt alkotják a diskurzusrendet, amely egy társadalmi mező vagy intézmény sajátos jellemzője. E tanulmányban a diskurzusrend, amit vizsgálok a Baltikumé, és az esetleges zsánereket, stílusokat, reprezentációkat keresem. Fairclough szerint a diskurzus képviseli mindazt, amit volt, van és lesz, mivel a társadalmi változások leképeződnek a szemiózisban, és viszont. Persze itt felvetődik a kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, a társadalom befolyásolja a szemiózist vagy a szemiózis a társadalmat, de ez hosszas és eredmény nélküli vitához vezetne. Valószínű, hogy a szemiózis társadalomba ágyazottsága folytán ez egy szerves folyamat. A Baltikum és e tanulmány esetében a diskurzusrendben való változás, megmutathatja, hogy milyen változások vannak és várhatók a politikai akarat terén, figyelembe véve a regionalizmuselméletek eredményeit. A diskurzus kialakulása során Fairclough két szakaszt különböztet meg, amikor a diskurzus „megjátszott" (enacted), azaz egy különleges célra használják csak, és amikor „beépült" (inculcated") azaz internalizált lett a stílusokban és tettekben. Tanulmányomban vizsgálom a regionális szervezeteket is, hogy kiderüljön, melyik diskurzus hatékonyabb. Emellett meg kell említeni, hogy léteznek központi diskurzusok (nodal discourse), amelyek meghatározóak egy sor egyéb diskurzus számára is. Ezek a valóság és a társadalmi élet különböző szintjein hatnak. A Baltikum kapcsán nem feltételezem, hogy a regionális diskurzus lenne a központi diskurzus, sokkal inkább az európai integrációhoz való viszony. Mint látjuk a szemiózist vizsgálhatjuk a stílusok szerint, a zsánerek által létrehozott sémák szerint stb., de ami leginkább megfogható, és többeket érdekel, az a jelentés. A szemiózis nagyon gyakorlatias vizsgálata során három szintet különböztethetünk meg: a lexikai vizsgálatot, a koherenciát és a kifejezett és rejtett tartalmat. A lexikai elemzés bevonja a stílusok elemzését, de inkább arra keres választ, hogy miért azt az adott szót használták. Ezenkívül a jelzők és az adott szó kontextusa sokat híd mesélni a tartalmakról. A koherencia elsősorban egy szöveg koherenciáját jelentheti, szövegek egy csoportjának koherenciáját, ami már érdekes adatokat adhat egy fejlődési folyamatról, vagy egyszerűen egy-egy kijelentés érvényességéről. A kifejezett és rejtett tartalom szintén nem újdonság, mindannyian ismerünk helyzeteket, mikor valami, ami elhangzott mást (is) jelent. Diskurzuselemzés kapcsán meg kell említenünk a kontextus szerepét, amely sok mindent jelenthet a beszélő és a hallgató minden előzőleges tapasztalatától a szemiózis közvetlen környezetéig, amelyben elhangzik, olvassuk vagy érzékeljük. E tanulmányban Van Dijk értelmezését használom, miszerint: „a társadalmi helyzet minden olyan lehetséges jellemzőinek összessége, amely hatással lehet a szöveg vagy beszéd születésére, szerkezetére, értelmezésére, funkciójára."36 Bár ez a definíció elég tágnak tűnik, de e tanulmányban a kontextus elég tiszta: a Balti-tengert körülvevő államok és az Európai Unió politikai diskurzusa a 21. században. Az előzőekben megpróbáltam összegezni a lehetséges előzményeket, a történelmi hátteret és az elméleti környezetet. 2009. ősz 119
